1621. július 8-án született — pontosabban ezen a napon keresztelték meg, és a hagyomány ezt tartja születésnapjának — Jean de La Fontaine, a francia klasszicizmus egyik legismertebb alakja, a világirodalom talán leghíresebb fabulaköltője. Neve mára szinte összeforrt az állatmesékkel: rókáival, hollóival, farkasaival, bárányaival és tücskeivel nemcsak gyermekek nemzedékeit szórakoztatta, hanem felnőtteknek is tükröt tartott.
Az angolszász könyvaukciós piac 1990 és 2025 között látványosan átalakult: a klasszikus bibliofil gyűjtésből egyre inkább globális presztízs- és befektetési piac lett. A „könyvaukció” fogalma közben jelentősen kitágult. A nagy londoni és New York-i házak – mindenekelőtt a Sotheby’s és a Christie’s – ma már nemcsak nyomtatott könyveket árvereznek, hanem kéziratokat, térképeket, leveleket, archívumokat, történelmi dokumentumokat, tudományos és irodalmi relikviákat is. A Christie’s saját meghatározása szerint a kategória a nyomtatott könyvektől a térképeken, középkori kéziratokon és autográf leveleken át az archívumokig terjed; a Sotheby’s hasonlóan széles mezőben dolgozik, és az elmúlt öt évben 400 millió dollárt meghaladó forgalmat jelzett könyv- és kéziratosztályán.
1903. június 25-én született Indiában Eric Arthur Blair, akit a világ George Orwell néven ismert meg. Bár életében számos műfajban alkotott – írt regényeket, esszéket, riportokat és politikai publicisztikákat –, nevét elsősorban két regénye, az Állatfarm és az 1984 tette halhatatlanná. Munkássága azonban jóval túlmutat ezen a két klasszikuson: Orwell a 20. század egyik legfontosabb gondolkodója volt, aki rendkívüli pontossággal ismerte fel a modern tömegtársadalmak veszélyeit.
1936. június 18-án meghalt Makszim Gorkij, az orosz és a világirodalom egyik legnagyobb hatású, ugyanakkor talán egyik legellentmondásosabb alakja. Életműve egyszerre kötődik a nyomor, a társadalmi kiszolgáltatottság és az emberi méltóság irodalmi ábrázolásához, valamint ahhoz a politikai-kulturális világhoz, amely a 20. század első felében gyökeresen átalakította Oroszországot. Gorkij neve sokáig szinte egyet jelentett a „szocialista realizmus” irodalmi hagyományával, ám műveinek legjobb része jóval gazdagabb, emberibb és összetettebb annál, mint amit bármely irodalmi irányzat címkéje elbírna.
Jókai Mór könyveinek helyzete a magyar aukciós piacon különös kettősséget mutat. Kevés magyar író van, akinek művei ilyen nagy számban forogtak volna közkézen, és kevés olyan is, akinek neve ennyire biztosan megidézi a „klasszikus magyar könyv” fogalmát. Éppen ezért Jókai esetében az értéket sosem pusztán a szerző neve adja. A piac 1930-tól napjainkig inkább azt mutatja meg, hogy ugyanazon életművön belül milyen hatalmas különbség van egy gyakori, későbbi sorozatkötet, egy szép állapotú teljes összkiadás, egy első kiadás, egy díszkötéses példány, egy híres tulajdonosi bejegyzéssel bíró könyv vagy egy dedikált, kéziratos relikvia között.
1625. június 10-én született Apácán Apáczai Csere János, a 17. századi Erdély egyik legfontosabb tudósa, pedagógusa és filozófiai írója. Rövid, mindössze harmincnégy évre szabott életében olyan szellemi programot fogalmazott meg, amely messze túlmutatott saját korán: azt akarta, hogy a tudás ne kevesek kiváltsága legyen, hanem anyanyelven is hozzáférhető, rendszerezett és tanítható ismeretanyag.
A könyveknek nemcsak szerzőjük, kiadójuk és olvasójuk van, hanem saját sorsuk is. Vándorolnak könyvtárakból magángyűjteményekbe, családi hagyatékokból antikváriumok polcaira, tudósok asztaláról új olvasók kezébe. Ennek a különös második életnek egyik legizgalmasabb állomása a könyvárverés, ahol egy-egy kötet nem egyszerűen gazdát cserél, hanem újra láthatóvá válik: címe, ritkasága, állapota, kötése, bejegyzései és története mind értékké alakulnak.
A 2000-es évek elejének francia könyvaukciós világa különösen izgalmas átmeneti időszak volt: a klasszikus párizsi bibliophil hagyomány még nagyon erősen élt, de a piac már látványosan nemzetközivé vált. A francia könyvárveréseken nemcsak Molière, Baudelaire, Proust vagy Rimbaud neve mozgatta meg a gyűjtőket, hanem a szép papírra nyomott, illusztrált, különleges példányok, a dedikációk, a kéziratok, a nagy könyvtári provenienciák és a művészkönyvek is.
1907. május 17-én született Dsida Jenő, a huszadik századi magyar líra egyik legfinomabb hangú, törékeny és mégis rendkívüli erejű költője. Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot, és bár mindössze harmincegy évet élt, életműve olyan tisztán és különös fényben maradt meg a magyar irodalomban, mintha egy rövidre szabott, de tökéletesen megkomponált vers lenne. Költészetében egyszerre van jelen a fiatalos játékosság, a vallásos áhítat, a halál közelségének fájdalmas tudata és az a különös derű, amely nem tagadja a szenvedést, hanem valamiképpen átlényegíti.
