Június 10. – Apáczai Csere János, aki magyarul akarta közkinccsé tenni a tudást

1625. június 10-én született Apácán Apáczai Csere János, a 17. századi Erdély egyik legfontosabb tudósa, pedagógusa és filozófiai írója. Rövid, mindössze harmincnégy évre szabott életében olyan szellemi programot fogalmazott meg, amely messze túlmutatott saját korán: azt akarta, hogy a tudás ne kevesek kiváltsága legyen, hanem anyanyelven is hozzáférhető, rendszerezett és tanítható ismeretanyag. 

Apáczai pályája Erdélyből indult, de hamar bekapcsolódott a korabeli európai tudományosság vérkeringésébe. Kolozsváron és Gyulafehérváron tanult, majd hollandiai egyetemeken folytatta tanulmányait; megfordult többek között Franekerben, Leidenben, Utrechtben és Harderwijkben is. A nyugati egyetemeken a korszerű filozófia, a teológia és a természettudományos gondolkodás hatott rá, különösen az a szemlélet, hogy a világ megismerhető, rendszerezhető, és a tudományos ismereteket világos módszerrel kell továbbadni.

Fő műve, a Magyar Encyclopaedia a magyar művelődéstörténet egyik alapkönyve. Teljes címe szerint „minden igaz és hasznos bölcsességet” kívánt szép rendbe foglalni és magyar nyelven közreadni. A mű Utrechtben jelent meg; a bibliográfiai adatok szerint a kiadás 1655-ben látott napvilágot, bár 1653-as évszám szerepel rajta. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy a kor tudásanyagát összefoglalta, hanem abban is, hogy mindezt magyarul tette: Apáczai a magyar tudományos nyelv egyik korai formálója lett.

Hazatérése után Gyulafehérváron, majd Kolozsváron tanított. Nem pusztán könyvtudós volt, hanem szenvedélyes iskolaszervező gondolkodó is: a korszerű oktatásban látta a közösség felemelkedésének egyik legfontosabb feltételét. Azt vallotta, hogy az iskolának nem csak latin grammatikát és teológiai műveltséget kell adnia, hanem szélesebb, gyakorlati és természettudományos ismereteket is. Ebben a tekintetben Apáczai a magyar pedagógiai gondolkodás egyik úttörője lett.

Életműve azért különösen megrendítő, mert nagyon fiatalon, 1659. december 31-én halt meg Kolozsváron. Mégis elég volt néhány évnyi tanári és írói munka ahhoz, hogy neve a magyar oktatás, tudományosság és anyanyelvi művelődés történetének egyik jelképe legyen. Apáczai Csere János születésnapja, június 10-e ezért nemcsak egy nagy erdélyi tudós évfordulója, hanem annak az eszmének is emléknapja, hogy a tudás akkor válik igazán közkinccsé, ha érthető nyelven, rendszerezve és tanítható formában jut el az emberekhez.