Legújabb írásaink

Jókai Mór könyveinek helyzete a magyar aukciós piacon különös kettősséget mutat. Kevés magyar író van, akinek művei ilyen nagy számban forogtak volna közkézen, és kevés olyan is, akinek neve ennyire biztosan megidézi a „klasszikus magyar könyv” fogalmát. Éppen ezért Jókai esetében az értéket sosem pusztán a szerző neve adja. A piac 1930-tól napjainkig inkább azt mutatja meg, hogy ugyanazon életművön belül milyen hatalmas különbség van egy gyakori, későbbi sorozatkötet, egy szép állapotú teljes összkiadás, egy első kiadás, egy díszkötéses példány, egy híres tulajdonosi bejegyzéssel bíró könyv vagy egy dedikált, kéziratos relikvia között.

1625. június 10-én született Apácán Apáczai Csere János, a 17. századi Erdély egyik legfontosabb tudósa, pedagógusa és filozófiai írója. Rövid, mindössze harmincnégy évre szabott életében olyan szellemi programot fogalmazott meg, amely messze túlmutatott saját korán: azt akarta, hogy a tudás ne kevesek kiváltsága legyen, hanem anyanyelven is hozzáférhető, rendszerezett és tanítható ismeretanyag. 

A könyveknek nemcsak szerzőjük, kiadójuk és olvasójuk van, hanem saját sorsuk is. Vándorolnak könyvtárakból magángyűjteményekbe, családi hagyatékokból antikváriumok polcaira, tudósok asztaláról új olvasók kezébe. Ennek a különös második életnek egyik legizgalmasabb állomása a könyvárverés, ahol egy-egy kötet nem egyszerűen gazdát cserél, hanem újra láthatóvá válik: címe, ritkasága, állapota, kötése, bejegyzései és története mind értékké alakulnak.

A 2000-es évek elejének francia könyvaukciós világa különösen izgalmas átmeneti időszak volt: a klasszikus párizsi bibliophil hagyomány még nagyon erősen élt, de a piac már látványosan nemzetközivé vált. A francia könyvárveréseken nemcsak Molière, Baudelaire, Proust vagy Rimbaud neve mozgatta meg a gyűjtőket, hanem a szép papírra nyomott, illusztrált, különleges példányok, a dedikációk, a kéziratok, a nagy könyvtári provenienciák és a művészkönyvek is.

1907. május 17-én született Dsida Jenő, a huszadik századi magyar líra egyik legfinomabb hangú, törékeny és mégis rendkívüli erejű költője. Szatmárnémetiben látta meg a napvilágot, és bár mindössze harmincegy évet élt, életműve olyan tisztán és különös fényben maradt meg a magyar irodalomban, mintha egy rövidre szabott, de tökéletesen megkomponált vers lenne. Költészetében egyszerre van jelen a fiatalos játékosság, a vallásos áhítat, a halál közelségének fájdalmas tudata és az a különös derű, amely nem tagadja a szenvedést, hanem valamiképpen átlényegíti.

A magyar könyvaukciós piac 1970 és 1990 közötti története tulajdonképpen egy újraindulás, majd fokozatos kiszélesedés története. A második világháború utáni államosított könyvkereskedelemben az aukció hosszú időre megszakadt: 1949 után csaknem két évtizedes szünet következett, majd az Állami Könyvterjesztő Vállalat 1969-ben rendezte meg az első újabb kori antikvár könyvaukciót. Ez az 1970-es évekre már nem alkalmi esemény volt, hanem intézményesült, katalógusokkal, eredménylistákkal, szakértői zsűrizéssel működő piac. A korszak végére a mezőny látványosan bővült: 1989 novemberéig az ÁKV harminc „nagyárverést” és hat kamaraárverést rendezett, miközben a Téka Könyvértékesítő Vállalat, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és egy magánantikváriumi kísérlet is megjelent a könyvárverések világában.

90 éve, 1936. május 5-én született Lázár Ervin, a magyar gyermekirodalom egyik legnagyobb és legkülönösebb alakja. Művei első pillantásra mesék – valójában azonban sokkal többek: a szabadság, a másság elfogadása és az emberi jóság melletti csendes, de rendíthetetlen kiállások.

1900. május 1-jén született Budapesten Szerb Antal, a 20. századi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb és legműveltebb alkotója. Íróként, irodalomtörténészként és esszéistaként egyaránt maradandót alkotott: műveiben a tudás nem nehézkes teher, hanem könnyed, ironikus játék, amely az olvasót is gondolkodásra és felfedezésre hívja.

Ady Endre könyveinek aukciós piaca különös kettősséget mutat: a neve folyamatosan jelen van az antikváriumi forgalomban, de az igazán nagy árakat nem egyszerűen az „Ady-kötet” ténye, hanem a kiadás, a példány története, a dedikáció, a kötés, a ritkaság és a proveniencia együttese hozza létre. A téma pontos tárgyalásánál rögtön hozzá kell tenni, hogy 1930-tól napjainkig nem áll rendelkezésre egyetlen, teljes, minden árverést lefedő nyilvános adatbázis; a legbiztosabb korai támpontot az Országos Széchényi Könyvtár 1939-ben kiadott gyűjtői kézikönyve adja, amely az 1888–1938 között elért antikváriumi és aukciós árakat rendszerezte, a későbbi korszakra pedig a nagyobb magyar antikváriumok és online aukciós archívumok adatai használhatók. Emiatt az alábbi kép nem abszolút, minden magáneladást és zárt árverést is lefedő statisztika, hanem a nyilvánosan ellenőrizhető magyar aukciós és antikváriumi adatok alapján kirajzolódó piaci ív.