1909. július 24-én született Károlyi Amy, a csendes figyelem költője
1909. július 24-én született Budapesten, a Krisztinavárosban Károlyi Amy, eredeti nevén Károlyi Mária, József Attila-díjas költő és műfordító. A magyar irodalom történetében hosszú időn át elsősorban Weöres Sándor feleségeként és alkotótársaként emlegették, holott önálló, különleges hangú költői életművet teremtett. Verseinek fegyelmezett, gondolati világa, tömör képei és a mindennapi tárgyak mögött megsejtett titkok egy olyan alkotót mutatnak, aki nem hangos jelenléttel, hanem következetes belső munkával vívta ki helyét a 20. századi magyar lírában.
Értelmiségi családban nőtt fel. Édesapja Budapest II. kerületének tisztviselője, később helyettes elöljárója volt, édesanyja pedig zongoraművészi pályára készült. A család művészet iránti érzékenysége korán hatott rá: már hatévesen verseket írt, kamaszkorában pedig többek között Reviczky Gyula költészetét utánozva gyakorolta a versformálást. Petőfi és Vörösmarty mellett közel állt hozzá a magyar népköltészet és a barokk irodalom világa is. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán tanult, majd magyar-, német- és történelemtanárként dolgozott a Bajza utcai iskolában.
Költői pályája a szokásosnál később bontakozott ki. Babits Mihály felismerte tehetségét és támogatta, 1940-ben pedig versei jelentek meg a Nyugatban. Első verseskötete, a Szegezzetek a földhöz, csillagok 1947-ben látott napvilágot, amikor szerzője már harmincnyolc éves volt. Ez a viszonylag késői indulás költészetének egyik fontos sajátosságára is utal: Károlyi Amy nem ösztönös könnyedséggel, hanem nagy műveltséggel, önfegyelemmel és állandó önellenőrzéssel dolgozott. Verseiben minden szónak súlya van, képei gyakran egyszerre érzékletesek és elvontak, mintha a látható világ apró részletein keresztül próbálná megközelíteni a lét nehezen kimondható kérdéseit.
Az 1950-es évek kultúrpolitikája az ő pályáját is megtörte: ebben az időszakban főként meséket és gyermekverseket írt. Költőként az 1957-ben megjelent Holdistennő című kötettel tért vissza. Érett lírájának egyik legfontosabb állomása az 1965-ös A harmadik ház, míg az 1977-ben kiadott Kulcslyuk-líra verseket, aforizmákat, idézeteket és prózai részleteket egymás mellé rendező, újszerű „lírai montázsként” épült fel. Jelentős kötetei közé tartozik még az Anti-mennyország, a Pakli kártya, a Nincs út Avilába, az Egy marék por, a Requiem élőkért és a Látkép visszafelé.
Költészetében visszatérően jelenik meg az idő múlása, az öregedés, az emlékezés, a szerelem, a veszteség és a halál közelsége. Figyelme sokszor egészen apró dolgokra irányul: egy szobára, egy tárgyra, egy mozdulatra vagy a fény változására. Ezek a hétköznapi részletek azonban verseiben rendszerint túlmutatnak önmagukon. A lakásból belső világ, az ablakból határvonal, a kulcslyukból a megismerés jelképe lesz. Lírája nem törekszik látványos vallomásokra; inkább sűrít, elhallgat, körüljárja azt, amit közvetlenül talán nem is lehetne kimondani.
Műfordítóként is jelentős munkát végzett. Angol, német és francia költőket fordított, különösen fontosak Emily Dickinson verseiből készített magyar átültetései. A fordítást rendkívüli pontosságot igénylő feladatnak tekintette: visszaemlékezése szerint szinte kínos alapossággal kereste a megfelelő szinonimákat, mert nem elégedett meg azzal, ha egy szó csak „majdnem ugyanazt” jelentette. Válogatott műfordításai Vonzások és viszonzások címmel jelentek meg. Emellett esszéket, visszaemlékezéseket, gyermekkönyveket és operaszövegkönyvet is írt.
Weöres Sándorral az 1940-es évek második felében kötött házassága a magyar irodalom egyik legendás alkotói kapcsolata lett. Több mint négy évtizeden át éltek együtt, közös gyermekkönyveik is megjelentek, köztük a Tarka forgó és a Hetedhét ország. Károlyi Amy nemcsak társa és szellemi partnere, hanem a mindennapi életben támasza és védelmezője is volt Weöresnek. Ez a szerep ugyanakkor sokáig eltakarta saját költői teljesítményét: gyakran úgy beszéltek róla, mint „a zseni feleségéről”, és kevésbé figyeltek arra, hogy önálló poétikai világot hozott létre. Férje 1989-ben bekövetkezett halála mélyen megrendítette. Kései verseiben a gyász, a magány és az emlékezés egyre meghatározóbbá vált.
Munkásságát 1981-ben József Attila-díjjal, 1996-ban Arany János-díjjal, 1997-ben pedig Salvatore Quasimodo-életműdíjjal ismerték el. Károlyi Amy 2003. május 29-én, kilencvenhárom éves korában hunyt el Budapesten. Weöres Sándorral közös sírja a Farkasréti temetőben található. Költészete ma is arra figyelmeztet, hogy a halk hang nem feltétlenül gyenge, a háttérbe húzódás pedig nem jelent jelentéktelenséget. Aki figyelmesen olvassa verseit, egy rendkívül tudatos, szigorú és érzékeny alkotó világát fedezheti fel bennük: egy költőét, aki a hétköznapi élet szűk nyílásain át a létezés tágabb, titokzatosabb tájaira tekintett.