144 éve hunyt el Arany János – Egy ország gyászolta a költőt
1882. október 22-én, vasárnap délben, 65 éves korában elhunyt Arany János, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A költőt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületéhez tartozó lakásában érte a halál. Távozása nem csupán az irodalmi életet rendítette meg: az egész ország gyászolta azt az embert, aki a Toldi szerzőjeként, balladáival és páratlan nyelvi gazdagságával már életében a nemzeti kultúra meghatározó alakjává vált.
Arany egészsége élete utolsó évtizedében fokozatosan megromlott. Régóta kínozták különféle betegségek, látása és hallása meggyengült, egyre inkább visszavonult a társasági élettől. Különösen súlyosan érintette leányának, Juliskának 1865-ben bekövetkezett halála, amely hosszú időre költői hallgatásba taszította. Az 1870-es évek második felében azonban új alkotói korszak kezdődött életében. A Margitsziget tölgyfái alatt születtek az Őszikék ciklus versei, amelyekben az öregedés, az elmúlás és az életút összegzésének gondolatai kaptak különösen személyes hangot.
Halála előtt néhány nappal, 1882 októberében súlyos légúti betegség döntötte ágynak, amely végül tüdőgyulladáshoz vezetett. Október 15-én Budapesten felavatták egykori barátja, Petőfi Sándor szobrát. Az ünnepségen Arany már nem tudott részt venni, bár a szobor felállítása különösen sokat jelentett számára. A két költő barátsága a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb kapcsolata volt, Petőfi elvesztésének fájdalmát Arany egész életében magával hordozta. Különös történelmi egybeesés, hogy alig egy héttel Petőfi szobrának felavatása után ő maga is eltávozott.
Arany halálhíre gyorsan elterjedt a fővárosban, majd az egész országban. A lapok rendkívüli figyelmet szenteltek az eseménynek, a középületekre és számos magánházra gyászlobogó került. A főváros vezetése már a halál napján intézkedett a temetés megszervezéséről. A költő búcsúztatása országos jelentőségű eseménnyé vált, amelyhez hasonló megtiszteltetésben korábban elsősorban a legnagyobb államférfiak részesültek.
Arany Jánost október 24-én temették el. Ravatalát a Magyar Tudományos Akadémia palotájában állították fel, ahonnan hatalmas gyászoló tömeg kísérte utolsó útjára a Kerepesi temetőbe, a mai Fiumei úti sírkertbe. A búcsúztatáson megjelent a magyar politikai és kulturális élet számos kiválósága, köztük Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Andrássy Gyula és Trefort Ágoston. A Kisfaludy Társaság nevében Gyulai Pál mondott gyászbeszédet.
A temetés egyik legmeghatóbb részlete a Margitszigethez kapcsolódott. Arany különösen szerette a sziget öreg tölgyfáit, amelyek alatt idős korában oly sok időt töltött. A tölgyek alatt című versében maga is megfogalmazta kívánságát:
A tölgyek alatt
Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
A pihenő hely rám:
Egyszerüen, bár
Tölgy lenne a fejfám!
Bár végső nyughelye nem a Margitszigeten lett, kívánságáról nem feledkeztek meg: koporsóját a szeretett tölgyfák leveleiből font koszorúval díszítették. Sírja köré később tölgyeket ültettek, amelyek ma is különleges hangulatot kölcsönöznek nyughelyének.
Arany János halálával a magyar irodalom egyik legjelentősebb korszaka zárult le. A reformkor és az 1848–49-es szabadságharc nemzedékének nagy költői közül ő volt az egyik utolsó, aki még személyesen testesítette meg a nemzeti irodalom felemelkedésének korát. Életműve azonban jóval túlélte saját századát. A Toldi, a történelmi balladák, a Shakespeare-fordítások és az Őszikék versei ma is a magyar irodalom megkerülhetetlen alkotásai.