A 2000-es évek eleje a könyvaukciók történetében egyértelmű korszakhatárt jelent: ekkor vált a ritka könyvek piaca a szűk bibliofil körök világából a nemzetközi műtárgypiac szerves részévé. Az angolszász aukciósházak, mindenekelőtt a Christie’s és a Sotheby’s, ebben az időszakban olyan árakat értek el könyvekkel és kéziratokkal, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, és ezzel új befektetői réteget is bevonzottak.
Márai Sándor 1900-ban, Kassán látta meg a napvilágot, egy olyan történelmi és kulturális közegben, amely egész életművét meghatározta. Írásaiban a polgári létformát, annak értékeit és lassú felbomlását örökítette meg – mindezt páratlan eleganciával, fegyelmezett stílusban és mély emberismerettel.
1992. április 6-án hunyt el Isaac Asimov, a 20. századi science fiction meghatározó írója, akinek munkássága alapjaiban formálta a műfaj arculatát. Nemcsak rendkívüli termékenysége – több mint 400 könyv – miatt vált legendává, hanem azért is, mert képes volt a tudományt közérthető, mégis gondolatébresztő formában az irodalom részévé tenni.
1757. április 3-án született Verseghy Ferenc, a magyar felvilágosodás és nyelvújítás egyik legérdekesebb és legösszetettebb személyisége, aki egyszerre volt költő, nyelvész, műfordító és gondolkodó. Életműve különleges helyet foglal el a magyar irodalom történetében: nem tartozott a legismertebb klasszikusok közé, mégis meghatározó hatással volt a magyar nyelv modernizálására és az irodalmi gondolkodás alakulására.
1809. április 1-jén született Nyikolaj Gogol, a 19. századi orosz irodalom egyik legkülönösebb és legnagyobb hatású alakja, akinek műveiben a valóság és az abszurd sajátos módon fonódik össze. Írásai egyszerre nevettetnek és nyugtalanítanak, miközben olyan világot tárnak fel, ahol a hétköznapi élet váratlanul groteszk és torz formát ölt.
1914. március 28-án született Bohumil Hrabal, a 20. századi közép-európai irodalom egyik legkülönösebb hangú, mégis legmélyebben emberi alkotója. Művei egyszerre groteszkek és líraiak, harsányak és fájdalmasan csendesek – mintha maga az élet beszélne bennük, minden díszítés nélkül, mégis költői erővel.
1911. március 26-án született Tennessee Williams, akinek drámái a 20. századi amerikai irodalom legérzékenyebb és legmegrendítőbb alkotásai közé tartoznak. Williams világa nem a hősöké, hanem a sérülékeny embereké, akik saját vágyaik, emlékeik és illúzióik fogságában élnek.
Március 24-e Jules Verne halálának napja, aki 1905-ben hunyt el, és akinek életműve alapjaiban formálta át az irodalom és a képzelet viszonyát. Verne nem csupán történeteket írt, hanem új világokat nyitott meg az olvasók előtt, olyan tereket, amelyek addig legfeljebb a tudomány és a fantázia határán léteztek. Munkássága nyomán született meg az a műfaj, amelyet ma tudományos-fantasztikus irodalomként ismerünk.
Március 20-a a modern dráma egyik legnagyobb alakjának, Henrik Ibsennek a születésnapja, aki 1828-ban született Norvégiában, és akinek munkássága alapvetően formálta át a színház és az irodalom nyelvét. Az ő műveiben jelenik meg először igazán következetesen az a fajta realista, lélektani mélység, amely a 19. század végének és a 20. század elejének drámairodalmát meghatározta.
