1809. április 1-jén született Nyikolaj Gogol, a 19. századi orosz irodalom egyik legkülönösebb és legnagyobb hatású alakja, akinek műveiben a valóság és az abszurd sajátos módon fonódik össze. Írásai egyszerre nevettetnek és nyugtalanítanak, miközben olyan világot tárnak fel, ahol a hétköznapi élet váratlanul groteszk és torz formát ölt.
1914. március 28-án született Bohumil Hrabal, a 20. századi közép-európai irodalom egyik legkülönösebb hangú, mégis legmélyebben emberi alkotója. Művei egyszerre groteszkek és líraiak, harsányak és fájdalmasan csendesek – mintha maga az élet beszélne bennük, minden díszítés nélkül, mégis költői erővel.
1911. március 26-án született Tennessee Williams, akinek drámái a 20. századi amerikai irodalom legérzékenyebb és legmegrendítőbb alkotásai közé tartoznak. Williams világa nem a hősöké, hanem a sérülékeny embereké, akik saját vágyaik, emlékeik és illúzióik fogságában élnek.
Március 24-e Jules Verne halálának napja, aki 1905-ben hunyt el, és akinek életműve alapjaiban formálta át az irodalom és a képzelet viszonyát. Verne nem csupán történeteket írt, hanem új világokat nyitott meg az olvasók előtt, olyan tereket, amelyek addig legfeljebb a tudomány és a fantázia határán léteztek. Munkássága nyomán született meg az a műfaj, amelyet ma tudományos-fantasztikus irodalomként ismerünk.
Március 20-a a modern dráma egyik legnagyobb alakjának, Henrik Ibsennek a születésnapja, aki 1828-ban született Norvégiában, és akinek munkássága alapvetően formálta át a színház és az irodalom nyelvét. Az ő műveiben jelenik meg először igazán következetesen az a fajta realista, lélektani mélység, amely a 19. század végének és a 20. század elejének drámairodalmát meghatározta.
John Updike a 20. századi amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki rendkívüli termékenységével és stiláris igényességével vált ismertté. 1932. március 18-án született Pennsylvaniában, és életműve több mint ötven kötetet foglal magában: regényeket, novellákat, esszéket, kritikákat és verseket.
1848. március 15-e irodalmi szempontból annak bizonyítéka, hogy a nyelv és a közösségi identitás szorosan összefonódik. Ezen a napon a költészet nem csupán kísérte a történelmet, hanem aktív szereplőjévé vált. A forradalom így nemcsak politikai esemény, hanem a magyar irodalom egyik legfontosabb, élő hagyománnyá vált pillanata is.
Romhányi József 1921. március 8-án született Nagytétényben, és a 20. századi magyar irodalom egyik legsajátosabb, legkönnyebben felismerhető hangú alkotója lett. Születésnapja különösen figyelemre méltó március irodalmi naptárában, hiszen a „rímhányó Romhányi” néven ismert költő a magyar nyelvi lelemény egyik legnagyobb mestere volt.
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, és ez a dátum a magyar irodalmi emlékezet egyik kiemelt napja. A reformkor szellemi közegében felnövő költő a 19. századi magyar nemzeti klasszicizmus egyik legnagyobb alakjává vált. Születésnapja különösen hangsúlyos, hiszen életműve szorosan összefonódik a magyar nemzeti öntudat megerősödésének korszakával, a nyelvi és kulturális önmeghatározás időszakával.
