116 éve született Vas István
1910. szeptember 24-én született Budapesten Vas István, a 20. századi magyar irodalom egyik sokoldalú és meghatározó alakja, költő, író, műfordító és esszéista. Pályája több irodalmi korszakon ívelt át, életművében pedig egyszerre volt jelen a Nyugat öröksége, a modern városi költészet, a személyes emlékezés és az európai irodalmi hagyomány iránti fogékonyság.
Fiatalon a Kassák Lajos köréhez kapcsolódó avantgárd hatása alá került, később azonban fokozatosan eltávolodott ettől a költői világtól, és egyre inkább a klasszikus formák, valamint a Nyugat harmadik nemzedékének szemlélete felé fordult. Verseiben a történelem és a magánélet tapasztalata gyakran szorosan összekapcsolódik: Budapest, a szerelem, az elmúlás, a háborús évek és a személyes veszteségek egyaránt visszatérő témái költészetének.
Életének és pályájának fontos része volt első feleségéhez, Etihez, vagyis Nagy Etelhez fűződő kapcsolata. Nagy Etel József Attila baráti köréhez is kötődött, korai halála pedig mély nyomot hagyott Vas István költészetében. Későbbi felesége Szántó Piroska festőművész lett, akivel évtizedeken át a magyar kulturális élet jellegzetes alkotópárját alkották.
Vas István nemcsak költőként, hanem műfordítóként is rendkívül jelentős munkát végzett. Az angol, francia, német és más európai irodalmak számos klasszikusát tolmácsolta magyarul. Shakespeare, Molière és más nagy szerzők műveinek fordításával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a világirodalom fontos alkotásai új, korszerű magyar nyelven jussanak el az olvasókhoz.
Prózaíróként és emlékiratíróként is maradandót alkotott. Önéletrajzi műveiben nemcsak saját életét idézte fel, hanem egy egész korszak irodalmi és szellemi közegét is megörökítette. Írásaiban személyes emlékek, portrék, irodalmi találkozások és történelmi tapasztalatok fonódnak össze, így visszaemlékezései a 20. századi magyar irodalmi élet fontos dokumentumai is.
Munkásságát több jelentős elismeréssel jutalmazták: kétszer kapott József Attila-díjat, 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Hosszú pályája során szerkesztőként és irodalomszervezőként is aktív maradt, miközben költészete újra és újra megújult.
Vas István 1991. december 16-án halt meg Budapesten, nyolcvanegy éves korában. Életműve a modern magyar líra, a műfordítás és az emlékirat-irodalom fontos része maradt. Születésének 116. évfordulóján nemcsak a költőre, hanem arra a művelt, európai látókörű alkotóra is emlékezhetünk, aki több mint fél évszázadon át volt jelen a magyar irodalomban.