Jókai a kalapács alatt – egy nemzeti klasszikus változó értéke a magyar könyvaukciókon
Jókai Mór könyveinek helyzete a magyar aukciós piacon különös kettősséget mutat. Kevés magyar író van, akinek művei ilyen nagy számban forogtak volna közkézen, és kevés olyan is, akinek neve ennyire biztosan megidézi a „klasszikus magyar könyv” fogalmát. Éppen ezért Jókai esetében az értéket sosem pusztán a szerző neve adja. A piac 1930-tól napjainkig inkább azt mutatja meg, hogy ugyanazon életművön belül milyen hatalmas különbség van egy gyakori, későbbi sorozatkötet, egy szép állapotú teljes összkiadás, egy első kiadás, egy díszkötéses példány, egy híres tulajdonosi bejegyzéssel bíró könyv vagy egy dedikált, kéziratos relikvia között.
A két világháború közötti időszakban Jókai már nem egyszerűen népszerű regényíró volt, hanem kanonizált nemzeti szerző. A 19. század végi Nemzeti kiadás és az 1920-as években indult Centenáriumi kiadás ekkorra a polgári könyvtárak jellegzetes darabjaivá váltak. A harmincas évek aukciós és antikváriumi világában Jókai tehát egyszerre volt „biztos név” és tömegesen jelen lévő szerző. Aki Jókait gyűjtött, az nem feltétlenül egy-egy olvasott példányt keresett, hanem inkább teljességet, szép kötést, egységes sorozatot, korai kiadást vagy különleges példányt. Már ekkor kialakult az a szemlélet, amely máig meghatározza az árakat: a gyakori Jókai-kötet önmagában nem ritkaság, a ritka Jókai viszont nagyon is az.
A háború utáni évtizedekben Jókai jelenléte tovább erősödött az olvasói köztudatban. A szocialista korszak könyvkiadása újra és újra kiadta a nagy regényeket, az iskolai kánon pedig állandóan napirenden tartotta a nevet. Ez a népszerűség azonban nem minden esetben növelte az antikvár értéket. Sőt, a sok újrakiadás miatt a későbbi, átlagos példányok inkább olvasmányként, mintsem gyűjtői tárgyként éltek tovább. Az aukciós szempontból érdekes Jókai-anyag ekkor is a korai kiadások, a szép sorozatok, a díszkötések, a régi tulajdonosi nyomokkal bíró példányok és a kéziratos dokumentumok köré rendeződött.
A rendszerváltás után, a magyar könyvárverések újjáéledésével Jókai ismét látványosabban került piacra. A kilencvenes évektől és különösen a 2000-es évektől az aukciós katalógusok egyre pontosabban kezdték megkülönböztetni a példányok gyűjtői értékét. Nem mindegy, hogy egy kötet első kiadás-e, eredeti kötésben van-e, teljes-e a sorozat, megvan-e minden kötet, egységes-e a kötés, van-e benne aláírás, dedikáció, ex libris vagy híres gyűjteményből származó bejegyzés. Jókainál ezek a részletek különösen fontosak, mert a szerző művei nagy mennyiségben maradtak fenn. A ritkaságot ezért nem a név, hanem a példány egyedisége teremti meg.
A mai piacon a Jókai-könyvek értéke széles skálán mozog. Egy-egy későbbi, önálló kötet vagy hiányos sorozatrész gyakran szerény áron cserél gazdát, míg a teljes vagy közel teljes Nemzeti kiadás, különösen szép, egységes, díszes kötésben már komolyabb gyűjtői figyelmet kap. Még magasabb kategóriát jelentenek az első kiadások: a korai Jókai-regények, a 19. századi Athenaeum-, Heckenast- vagy Hartleben-féle kiadások, különösen jó állapotban, eredeti vagy korabeli kötésben, sokkal izgalmasabbak az aukciós közönség számára. Az igazi árugrást azonban az aláírás, a dedikáció és a kézirat hozza. Amikor a könyv már nemcsak Jókai műve, hanem Jókai személyes nyoma is rajta van, a tárgy kilép a „klasszikus irodalmi kötet” kategóriából, és irodalomtörténeti relikviává válik.
Ezt jól mutatják az elmúlt évek aukciós példái is. Egy aláírt, nagyobb Jókai-sorozat milliós árat érhet el, míg egy-egy kézirat vagy Jókaihoz kapcsolódó autográf dokumentum külön gyűjtői réteget mozgat meg. A bicentenáriumi év környéke szintén felerősítette az érdeklődést: Jókai 200. születési évfordulója nemcsak irodalmi megemlékezéseket, hanem piaci figyelmet is hozott. Ilyenkor nemcsak a könyvek, hanem a portrék, fényképek, kéziratok, díszkiadások és a szerző kultuszához kapcsolódó apróbb nyomtatványok is előtérbe kerülnek.
Jókai aukciós története tehát nem egy egyenletesen emelkedő árfolyam története, hanem inkább a gyűjtői ízlés változásának lenyomata. A harmincas évektől napjainkig mindig jelen volt a magyar könyvpiacon, de nem mindig ugyanúgy. Volt idő, amikor elsősorban a nagy sorozatok polgári könyvtári rangja számított; volt idő, amikor az olvasmányérték és az iskolai kánon tartotta forgalomban; ma pedig egyre inkább a tárgytörténet, a példány egyedisége, a kötés, a proveniencia és a szerzőhöz való közvetlen kapcsolat határozza meg az értéket.
Aki ma Jókait kínál aukción vagy antikváriumi forgalomban, annak ezért nem elég annyit írnia: „Jókai Mór művei”. A pontos kiadás, a kötetek száma, a sorozat teljessége, a kötés minősége, az állapot, az első kiadás ténye, az esetleges dedikáció, aláírás vagy tulajdonosi bejegyzés mind döntő lehet. Jókai neve önmagában biztos kulturális hívószó, de a piaci értéket a részletek adják. A magyar aukciós piacon éppen ez teszi izgalmassá: egyszerre mindennapi klasszikus és ritka gyűjtői lehetőség. Egy kopott, hiányos sorozat csak emlék egy régi könyvespolcról; egy teljes, szép, bizonyíthatóan különleges Jókai-anyag viszont már a magyar irodalmi könyvgyűjtés egyik biztos pontja.