1784. június 4. – az első nyilvános magyarországi könyvárverés napja
A könyveknek nemcsak szerzőjük, kiadójuk és olvasójuk van, hanem saját sorsuk is. Vándorolnak könyvtárakból magángyűjteményekbe, családi hagyatékokból antikváriumok polcaira, tudósok asztaláról új olvasók kezébe. Ennek a különös második életnek egyik legizgalmasabb állomása a könyvárverés, ahol egy-egy kötet nem egyszerűen gazdát cserél, hanem újra láthatóvá válik: címe, ritkasága, állapota, kötése, bejegyzései és története mind értékké alakulnak.
A magyar könyvkereskedelem történetében június 4. különleges dátumként szerepel. A kulturális évfordulónaptárak szerint 1784. június 4-én tartották az első nyilvános magyarországi könyvárverést. Egy részletesebb kalendáriumi adat szerint az árverésre Pesten került sor, és a tételek között a kolozsvári jezsuita egyetem szegedi karainak duplikált kötetei szerepeltek.
Ez a mozzanat sokkal többet jelentett egyszerű adásvételnél. A 18. század végén a könyv még drága, nehezen hozzáférhető tárgy volt, különösen a tudományos, latin, német vagy francia nyelvű munkák esetében. Egy könyvárverés lehetőséget adott arra, hogy fölös példányok, duplumok, hagyatékok vagy intézményi könyvtárakból kikerülő kötetek új tulajdonoshoz jussanak. Tanárok, papok, jogászok, orvosok, diákok és művelt polgárok számára egy-egy ilyen alkalom valódi szellemi vásár lehetett.
A könyvárverés azért is fontos intézmény, mert egyszerre kapcsolódik a könyvtárak, az antikváriumok és a gyűjtők világához. Egy árverési katalógus nem pusztán eladási jegyzék: sokszor bibliográfiai forrás, amelyből megtudható, milyen könyvek forogtak közkézen, mit tartottak értékesnek, milyen szerzőket olvastak, és milyen művek kerültek ki egy-egy intézmény vagy magángyűjtemény állományából. A könyvárverések története így egyben az olvasás, a művelődés és a könyvgyűjtés története is.
A mai antikváriumi világban az árverés már megszokott forma: ritka első kiadások, dedikált példányok, régi nyomtatványok, térképek, kéziratok, ex librises vagy különleges kötésű könyvek kerülnek kalapács alá. De minden ilyen esemény mögött ott van ez a korai, 1784-es kezdet is, amikor Magyarországon nyilvános formában először vált a könyv nemcsak olvasmányként, hanem gyűjthető, versengésre érdemes kulturális tárgyként is láthatóvá.
Június 4. tehát nemcsak történelmi és emlékezeti szempontból erős dátum, hanem könyves évfordulóként is figyelemre méltó. Ezen a napon érdemes arra is gondolni, hogy a könyvek értéke nem mindig az első megjelenésük pillanatában dől el. Sokszor évtizedek, sőt évszázadok múltán derül ki, mit őriztek meg: egy korszak tudását, egy régi tulajdonos kézírását, egy könyvtár bélyegzőjét, egy ritka kiadás emlékét — vagy egyszerűen azt az örömöt, hogy valaki újra kézbe veszi őket.