1817. március 2-án született Arany János
Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, és ez a dátum a magyar irodalmi emlékezet egyik kiemelt napja. A reformkor szellemi közegében felnövő költő a 19. századi magyar nemzeti klasszicizmus egyik legnagyobb alakjává vált. Születésnapja különösen hangsúlyos, hiszen életműve szorosan összefonódik a magyar nemzeti öntudat megerősödésének korszakával, a nyelvi és kulturális önmeghatározás időszakával.
Arany szerény, paraszti-polgári családból származott, tanulmányait részben önképzéssel egészítette ki. Dolgozott tanítóként, majd jegyzőként, miközben egyre tudatosabban formálta költői hangját. Az igazi áttörést az 1847-ben megjelent Toldi hozta el számára, amely a Kisfaludy Társaság pályázatán aratott sikert. A mű a magyar epika egyik csúcsteljesítménye: Toldi Miklós alakjában a népi hősiesség, az erkölcsi tisztaság és a nemzeti eszmény testesül meg. A költemény nyelvi gazdagsága és feszes szerkezete Arany kivételes mesterségbeli tudását bizonyítja.
A Toldi sikere barátságot hozott számára Petőfi Sándor-ral. Kapcsolatuk kölcsönös tiszteleten és inspiráción alapult; levelezésük ma is a magyar irodalomtörténet egyik legszebb dokumentuma. Míg Petőfi a forradalmi hevület hangján szólt, Arany inkább a fegyelmezett, elmélyült költői formálás mestere volt, mégis kiegészítették egymást a nemzeti romantika korszakában.
A szabadságharc leverése után Arany költészete komorabb, tömörebb hangot ütött meg. Balladái – köztük az A walesi bárdok és az Ágnes asszony – a történelmi felelősség, a bűn és bűnhődés, valamint a lelkiismeret kérdéseit vizsgálják. Ezek a művek a magyar balladaköltészet csúcspontjai: sűrített drámaiságuk, sejtető előadásmódjuk és pszichológiai mélységük máig ható erejű.
Későbbi éveiben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként jelentős szerepet vállalt a hazai irodalmi élet szervezésében. Kései lírája, különösen az Őszikék versei, személyesebb hangvételűek: az elmúlás, az öregedés és az önvizsgálat kérdései kerülnek előtérbe. Arany János 1882. október 22-én hunyt el Budapesten, de művei a magyar kultúra élő részét képezik.