Dallos Sándor, a festőóriás életének krónikása – 125 éve született az Aranyecset írója
1901. október 31-én született Dallos Sándor, a 20. századi magyar prózairodalom egyik népszerű alkotója, akinek neve elsősorban Munkácsy Mihály életét feldolgozó kétkötetes regényével, A nap szerelmesével és az Aranyecsettel forrt össze. Művei olvasók nemzedékeivel ismertették és szerettették meg a világhírű magyar festő életét, miközben saját írói pályája is figyelemre méltó történet.
Dallos Sándor 1901. október 31-én látta meg a napvilágot Győrszentmártonban, a mai Pannonhalmán. Iskoláit Komáromban és Győrben végezte, majd az újságírás felé fordult. 1925-től a Magyarság, később az Új Magyarság munkatársaként dolgozott. Az újságírói munka fontos szerepet játszott írói látásmódjának kialakulásában: közelről ismerhette meg a társadalom különböző rétegeit, különösen a szegénységben élők, a munkanélküliek és a társadalom peremére szorult emberek világát.
Szépirodalmi pályafutása az 1930-as években bontakozott ki. Korai elbeszéléseiben és regényeiben elsősorban a kiszolgáltatott emberi sorsok foglalkoztatták. Írásait erőteljes érzelmi töltés, részletgazdag ábrázolás és a hétköznapi tragédiák iránti érzékenység jellemezte. Nem pusztán társadalmi jelenségeket kívánt bemutatni, hanem az emberi lélek belső küzdelmeit is. Munkásságát 1938-ban Baumgarten-díjjal ismerték el, amely a korszak magyar irodalmi életének egyik legrangosabb kitüntetése volt.
A második világháborút követően is folytatta újságírói és irodalmi tevékenységét. Dolgozott a Hírlapnál, majd a Magyar Nemzet irodalmi munkatársaként. Az 1950-es években a film világában is jelentős szerepet vállalt: a Hunnia Filmgyár irodalmi konzultánsaként működött, és több forgatókönyv megírásában vett részt. Nevéhez fűződik többek között a Talpalatnyi föld és a Semmelweis című film forgatókönyve. Utóbbi munkájáért 1953-ban József Attila-díjat kapott.
Igazi irodalmi népszerűségét azonban az 1950-es évek második felében megjelent Munkácsy-regények hozták meg számára. Az 1957-ben kiadott A nap szerelmese, majd az 1958-ban megjelent Aranyecset a magyar életrajzi regényirodalom két különösen ismert alkotásává vált. Dallos nem száraz, adatokra épülő művészettörténeti életrajzot írt, hanem fordulatos, érzelmekben gazdag történetet, amelyben a festő életének eseményei egy nagyívű emberi sors részeiként bontakoznak ki.
A nap szerelmese Munkácsy Mihály gyermekkorát, fiatalságát és művésszé válásának küzdelmes éveit mutatja be. A szegénységből induló, korán árvaságra jutott fiú története különösen közel állhatott Dalloshoz, akit egész pályáján foglalkoztatott a nélkülözés és a társadalmi felemelkedés kérdése. A regény lapjain megelevenedik a 19. századi Magyarország világa, a vidéki élet, a mesterségek és a művészi érvényesülés nehézségei. Az olvasó végigkövetheti, miként lesz a tehetséges, de rendkívül nehéz körülmények közül induló fiatalemberből elismert festőművész.
A folytatás, az Aranyecset már a sikerek és az európai hírnév időszakába vezeti az olvasót. Munkácsy művészi pályájának kiteljesedése, párizsi élete, kapcsolatai, szerelmei és belső vívódásai egyaránt fontos szerepet kapnak benne. Dallos különös érzékenységgel ábrázolja azt az ellentmondást, amely a külső siker és a művész személyes boldogsága között feszül. A festő világhírűvé válik, ám alkotói és emberi küzdelmei a legnagyobb elismerések közepette sem érnek véget.
A két regény sikerének egyik titka éppen abban rejlik, hogy Dallos a művészt mindenekelőtt emberként mutatta be. Munkácsy alakja nem távoli, megközelíthetetlen géniuszként jelenik meg, hanem szenvedélyes, esendő, olykor bizonytalan emberként, akinek pályáját a tehetség mellett a kitartás, a szerencse, a szerelem és a szenvedés is formálta. Az író romantikus, gyakran drámai jelenetekkel dolgozó elbeszélésmódja különösen alkalmassá tette műveit arra, hogy a művészettörténet iránt kevésbé érdeklődő olvasókat is magával ragadja.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy Dallos könyvei életrajzi regények, nem pedig minden részletükben hiteles történeti dokumentumok. A szerző a valós eseményeket irodalmi képzeletével egészítette ki, párbeszédeket, érzelmi helyzeteket és jeleneteket teremtett, hogy Munkácsy alakját elevenebbé tegye. A művek értékét ezért elsősorban nem a művészettörténeti pontosságban, hanem az elbeszélés erejében és az olvasóra gyakorolt hatásban érdemes keresni.
A nap szerelmese és az Aranyecset számos kiadást ért meg, és hosszú évtizedeken keresztül a magyar családi könyvtárak gyakori darabja volt. A két vaskos kötet sokak számára nemcsak egy kiváló festő életének történetét jelentette, hanem az első igazán emlékezetes találkozást is a magyar képzőművészet világával. Az olvasók közül sokan éppen Dallos regényei nyomán kezdtek érdeklődni Munkácsy festményei és a 19. századi magyar művészet iránt.
Dallos Sándor 1964. március 10-én, 62 éves korában hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Bár életműve jóval gazdagabb annál, mint amit két legismertebb regénye sejtet, az utókor emlékezetében mindenekelőtt Munkácsy Mihály irodalmi életrajzírójaként maradt fenn.
Születésének 125. évfordulóján érdemes ismét kézbe venni műveit. Dallos Sándor regényei egy olyan korszak irodalmi világát idézik fel, amikor a nagy terjedelmű, történelmi és életrajzi ihletésű elbeszélések olvasása tömegek számára jelentett meghatározó kulturális élményt. Az Aranyecset és A nap szerelmese ma is képes arra, amire megjelenésükkor: közel hozni az olvasóhoz egy rendkívüli művész életét, és megmutatni, hogy a világhír mögött mindig egy küzdelmekkel, vágyakkal és ellentmondásokkal teli emberi sors húzódik meg.