127 éve született Erich Kästner, a tisztesség és az értelem írója

Erich Kästner (1899. február 23. – 1974. július 29.) a 20. századi német irodalom egyik legsajátosabb hangú alakja: egyszerre volt költő, regényíró, szatirikus és gyermekkönyvszerző. Művei látszólag könnyedek, valójában azonban mély erkölcsi és társadalmi kérdéseket feszegetnek – finom iróniával, humanista elkötelezettséggel.

Kästner világhírét elsősorban gyermekkönyveinek köszönheti. Emil és a detektívek (1929) korszakos mű volt: a gyerekeket nem idealizálta, hanem értelmes, önálló gondolkodásra képes szereplőkként ábrázolta. A regény modern városi környezetben játszódik, és azt sugallja, hogy az igazság és az együttműködés nem életkor kérdése.

Hasonló szellemben születtek későbbi klasszikusai is, mint A két Lotti, Május 35. vagy A repülő osztály. Ezekben a humor mindig erkölcsi iránytűvel párosul: Kästner hősei nem hősiesek a szó hagyományos értelmében, hanem tisztességesek, empatikusak és felelősségteljesek.

Kevésbé közismert, hogy Kästner felnőtteknek szóló regényei és versei legalább ilyen jelentősek. Fabian – Egy moralista története című regénye a weimari köztársaság erkölcsi válságát ábrázolja: egy cinikus, mégis lelkiismeretes értelmiségi szemén keresztül látjuk a társadalom széthullását.

Költészete gyakran szatirikus, keserűen ironikus hangvételű. Verseiben a háború, a propaganda, a polgári képmutatás és az értelmiségi felelősség kérdései visszatérő motívumok. Kästner sosem emelte fel a hangját patetikusan – annál élesebben vágott a humora.

A náci hatalomátvétel után Kästner könyveit 1933-ban nyilvánosan elégették. Ő maga Németországban maradt, de nem publikálhatott. Ez a döntése – maradni, tanúskodni, hallgatásra ítélve – ma is vitákat vált ki, ugyanakkor naplói és későbbi írásai hiteles képet adnak egy író erkölcsi dilemmáiról diktatúra idején.

Erich Kästner művei ma is élnek, mert alapvető kérdéseket tesznek fel: hogyan lehet tisztességesnek maradni egy zavaros világban, hogyan lehet gondolkodni – és gondolkodtatni – humorral, és hogyan lehet az irodalmat az emberi méltóság szolgálatába állítani. Nem harsány forradalmár volt, hanem csendes moralista, aki hitt abban, hogy az értelem, az empátia és a józan ész végső soron erősebb a brutalitásnál.