1600. február 17-én hunyt el Giordano Bruno, a szabad gondolkodás mártírja

Giordano Bruno a reneszánsz Európa egyik legmerészebb és legtragikusabb sorsú gondolkodója volt, akinek neve ma elsősorban a szellemi szabadság jelképévé vált. 1548-ban született Nápoly közelében, és fiatalon belépett a domonkos rendbe, ahol alapos teológiai és filozófiai képzést kapott. Már szerzetesként is nyugtalan szellem volt, aki nem elégedett meg a hivatalos tanításokkal. Az antik filozófia, különösen Platón és a neoplatonikus hagyomány, valamint a kor új csillagászati felismerései mélyen hatottak rá. Gondolkodása egyre inkább eltávolodott az egyház dogmatikus álláspontjától, ezért elhagyta rendjét, és hosszú vándorútra indult Európában.

Élete során megfordult Genfben, Párizsban, Londonban és több német városban is. Tanított, vitázott, könyveket írt, és szenvedélyes, gyakran provokatív stílusban fejtette ki nézeteit. Úgy vélte, hogy a világegyetem végtelen, a csillagok pedig más napok, amelyek körül világok keringenek. Ez az elképzelés jóval túlmutatott a kor elfogadott világképén. Bruno szerint az univerzum élő és egységes egész, amelyben az isteni jelenlét mindenütt megtapasztalható. Nem csupán csillagászati kérdésekről értekezett, hanem az emberi értelem szabadságát is hirdette, és azt vallotta, hogy a gondolkodásnak nem szabad korlátok közé szorulnia.

Műveinek jelentős részét irodalmi formában írta meg. Olasz nyelvű dialógusai, mint például a „La cena de le ceneri” vagy a „De l’infinito, universo e mondi”, élénk párbeszédekben bontják ki filozófiai elképzeléseit, gyakran iróniával és szatírával átszőve. Latin nyelvű írásai a reneszánsz tudományos próza fontos dokumentumai. Stílusa szenvedélyes és olykor támadó volt, ami tovább növelte ellenségei számát.

1592-ben Velencében letartóztatták, majd Rómába szállították. Nyolc éven át tartó per során próbálták rábírni tanai visszavonására, ám Bruno kitartott nézetei mellett. 1600. február 17-én eretnekség vádjával máglyán kivégezték a római Campo de’ Fiorin. A hagyomány szerint ítélete kihirdetésekor azt mondta bíráinak, hogy talán ők nagyobb félelemmel mondják ki az ítéletet, mint amellyel ő elfogadja azt.

Halála után évszázadokig háttérbe szorult, majd a 19. században újra felfedezték, és a szabad gondolkodás mártírjaként kezdték tisztelni. Ma szobra áll kivégzésének helyszínén, és neve a lelkiismereti szabadság egyik legkorábbi európai jelképe lett. Giordano Bruno nem csupán filozófus volt, hanem író is, aki irodalmi formában mert beszélni a világegyetem végtelenségéről és az emberi szellem határtalanságáról. Élete és halála arra emlékeztet, hogy az új gondolatok gyakran ellenállásba ütköznek, mégis ezek formálják át a kultúra és a tudomány történetét.