Zsigmondkori oklevéltár I-II/1-2.

1888-ban határozta el a Magyar Tudományos Akadémia történeti bizottsága oly oklevéltár kiadását, amely a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tenné történelmünknek 1387-1437 évek közti okleveles emlékeit. Ekkorra már befejeződött a XII. kötettel az Árpádkori Új Okmánytár megjelenése, az 1878-ban megindult Anjou-kori Okmánytár eljutott az V. kötetig, sőt a «Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból» című három kötetes kiadvány megjelenésével 1876-ban lezárult a külföldi levéltárak magyar vonatkozású okleveleinek publikálása Mária királynő haláláig (1395) terjedően. Mindenképpen ideje volt tehát gondoskodni az Anjouk és a Hunyadiak közti korszak okleveles emlékeinek összegyűjtéséről és közzétételéről. A munka elvégzésével az Akadémia Wenzel Gusztávot és Fejérpataky Lászlót bízta meg. Annak feladata a külpolitikai vonatkozású iratok kiadása, ezé pedig a hazai rész szerkesztése volt. Wenzel kiadványa valószínűleg ugyanolyan jellegű lett volna, mint hasonló tárgyú Anjou-kori publikációja, azaz az Akadémia költségén és megbízásából külföldi levéltárakban másoltatott anyagnak az egyszerű lenyomata, s így elmaradása pótolhatatlan veszteségnek éppen nem mondható. Annál sajnálatosabb, hogy Fejérpataky sem jutott el oklevéltára befejezéséig. Kortársait és utódait egyaránt messze túlszárnyalva rátermettség és tehetség, szorgalom és munkabírás, tanultság és szakműveltség dolgában, mindenkinél alkalmasabb volt megteremteni első modern oklevélkiadványunkat.