Vérrokonok

Bíró Yvette-nek (1930-) dedikált példány.

Részlet a műből:
Ez a darab a szenvedélyről szól, hősei tehát nem a valóságos térben, hanem megszállottságuk mágneses erőterében mozognak. Még nem is ismerik egymást, de szavuk - ha kissé megemelik hangjukat - áthallható, tárgyakat tudnak ide-oda adogatni, és egy "halló" elkiáltása után egymással akadálytalanul találkozni.
A szereplőket egytől egyik Bokornak hívják, és kivétel nélkül vasutasok. Szenvedélyük közös fókusza a vasút, állandóan róla beszélnek, őérte élnek-halnak, s ha kivételesen valami egyebet csinálnak - tojást esznek, vagy vörös bort vásárolnak -, azt is csak a vasút érdekében teszik.
Minthogy mindnyájan az ő javát akarják, mindegyiküknek - a maga módján - igaza van. A vasút a "nagy ügy", amelyért szurkolunk, lehetőleg úgy, hogy a néző behelyettesíthesse bármivel, amire ő tette föl az életét, a hazától kezdve a valláson és a politikai eszméen keresztül egészen a labdarúgásig vagy az ultizásig. Hogy megkönnyítsük az általánosítást, ne adjunk a szereplőkre vasutas-egyenruhát, s ne építsünk a színpadra szemaforokat.