Uti levelek két világrészből

Ma, a villámvonatok s a tengerjáró gyorshajók korában szinte érthetetlen, hogy ennek a mi kis planétánknak vannak még olyan vidékei, amelyeket a mi nyugtalan, ideges, a czivilizáczió szent nevében kiméletlen és kapzsi kaukázusi fajtánk fel ne kutatott, ki ne kotorászott volna. És ezek a vidékek tulajdonképen világok; világok, ahol a természet minden emberi beavatkozás nélkül pazar kincseket termel kenyérben, gyümölcsben, fantasztikus virágokban, csodálatosan szép, vérengző, vagy ártatlan állatokban, kőkemény és puha fákban, paradicsomi szépségben pompázó erdőségekben, megdöbbentő magasságu hegységekben, szines drágakövekben, sima aranyban és soha meg nem szántott, mesés termő erőben bővelkedő televényföldben. Itt, a mi agyonkinzott Európánkban az emberek a létért való küzdelemben szinte az orrukkal turják már a földet, holott még parlagon fekszik a világ nagy része; ugy tetszik, mintha a föld ott minden tavaszon a saját örömére virágoztatná a fákat, hajtaná a füveket és a nyár a maga kedveért érlelné gyümölcscsé a virágokat..