Utazás a koponyám körül

Nagy Endrének (1877-1938) dedikált példány.

Előszó
melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagától értetődőbb dolga: hogy ugyanis az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemreméltó alkalomból, mikor éppen vele történt meg. Előbb az utóbbi halmozott mentegetőzést intézzük el. Erre, néhány hét tanulsága alapján, azért térek ki, mert pályatársakkal és szerkesztőkkel való beszélgetésben többször szóba került, vájjon helyes és okos dolog-e, ha egy eléggé ismert író tulajdon élményeit választja tárgyul, még hozzá olyanokat, amikről az olvasó úgy is tud, tehát mint »érdekesség« már nem is időszerűek. Ami az okosságot illeti. .. hát kérem, nem hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az a helyes, ami okos. Az efféle óvatos latolgatásban túlságosan sok nekem az irodalompolitika.