Uj világ születése

A kiadó felkért, hogy "Az újjászülető világ" magyarnyelvű kiadásához külön előszót írjak. Mivel a szöveghez tárgyi hozzáfűzni valóm nincsen, mindössze két személyes dolgora kívánok rámutatni. Először Magyarországhoz való személyes viszonyomra. Ritkán éreztem magam olyan jól, mint e szerfölött előkelő és lovagias nép között. Pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez a nemzet rövid időn belül ismét talpra áll. Nem a külső, hanem a belső hatalom az ember végső instanciája és ahol megvan ez a belső erő, ott a sors minden csapása ellenére, kifelé is, sorsszerűen érvényesül. A magyarok belsőleg még erősek és töretlenek. Az újjászülető világban kétségen kívül jelentős szerepük lesz. Ezért különös öröm számomra, hogy a politikai jövőt tárgyaló könyvem először magyar fordításban jelenik meg.
A másik személyes dolog, amelyre ebben az összefüggésben utalni kívánok, azokban a szörnyű tapasztalatokban rejlik, amelyeket Magyarország a bolsevizmus alatt szerzett. Teszem pedig ezt azért, mert egyes olvasók személyes elkeseredésükben talán tévesen fogják értelmezni könyvemnek a bolsevista impulzust illető, tisztán tárgyilagos méltatását. Ezeknek az olvasóknak itt kifejezetten megmondom, hogy a bolsevizmus Európában csakis destruktív szerepet játszhatik; aki nem ellensége az életnek és a kultúrának, annak európai talajon teljes erejéből kell ellene küzdenie. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy értelme a Keletre vonatkozólag teljesen más és hogy nekünk európaiaknak éppen ezen a ponton kell megtanulnunk tisztán látni, tisztábban, mint eddig, ha az eljövendő nehéz időkben létünket biztosítani akarjuk.