Traumák és mítoszok

A magyar-szlovák, illetve a szlovák-magyar kapcsolatokról sokkal gyakrabban kellene beszélgetni. A határ mindkét oldalán. Minden szinten és minden területen. Nem csak akkor, amikor polgártársaink közül sokan megtapsolják vagy elítélik a magyar nacionalisták vagy a mi „hejszlovákjaink” kijelentéseit. Például amikor azon a megbocsáthatatlan sértésen háborognak, hogy a magyar tanító nádpálcával fenekelte el ükapáinkat, ha nem tudták fejből elszavalni az „Isten, áldd meg a magyart” vagy a „Mi atyánk”-at… Ez vajon társadalmaink jelenkori néphagyományainak része, vagy nemzeteink történelmük során valóban megélték az ellenségeskedést, a véres összecsapásokat, a gyűlölködést és a traumákat?

A történészeknek kellene elsőként megragadniuk az alkalmat, és kielégíteniük ezt az igényt, hiszen a „fájó” problémák többsége a régmúltban gyökerezik. És a történészek segítsége nélkül azok az emberek, akik ezekben a dolgokban nem érintettek, nehezebben jutnak el az igazsághoz.

Külön örülök a lehetőségnek, hogy párbeszédet folytathattam nemzeteink kapcsolatának történelmi gyökereiről a valószínűleg legilletékesebb szakemberrel, a történelemtudomány doktorával, a budapesti Vigh Károllyal.

Mindketten örülünk, hogy a magunk szerény módján hozzájárulhatunk egymás jobb megismeréséhez országainkban, valamint a két államalakulat: a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság jószomszédi kapcsolataink javításához