Tarantella, avagy utazások a pókhálón

Több mint 40 évi hallgatás után a "Germánia új utakon", az "Urambátyám országa", a "Szép közélet", a "Természetes béke Európában", a "Válás Amerikában" és a "Politika-isten rabságában" írója, a volt országgyűlési képviselő és az "Esti Újság" volt főszerkesztője, aki megjárta mind Hitler, mind Sztálin börtöneit, verses regénnyel jelentkezik, visszatérve eredeti ideáljához, a szépirodalomhoz.
A verses regény tárgya szokatlan a magyar irodalomban: egy pszichoanalízis története. A szerző, aki 1986. március 6-án tölti be 81-ik életévét 1958 óta a Hawaii szigetek lakosa.
Faludy György értékes előszavából megtudjuk ki volt a szerző, mivé lett, és milyen jellegű munkát tart kezében az olvasó.
"Az itt következő, több mint 1700 soros költemény műfajában, formájában és tematikájában egyformán váratlan és újszerű. Műfaja verses regény. Verses regényt a 19. században többet, ha nem is nagyon sokat írtak. mint például lord Byron Don Juanja vagy Puskin Anyéginje. A magyarok közt Az apostolt említhetjük Petőfitől, vagy a Délibábok hősét Arany Lászlótól. A huszadik században a verses regény nehéz műfajával, úgy tudjuk, nem igen próbálkoztak.
A költemény formája a nyolcsoros stanza, mely az európai költészetben a reneszánsz ideje óta számtalan költőnél megtalálható, Ariostotól Audenig és tovább. A stanza rímképlete viszont Makkaynál egyedülálló; úgy tudom, hogy ilyenfajta, távoli visszhangos rím csak Konsztántinosz Káváfisznál fordul elő, ott sem sorozatosan, csak alkalomadtán, egyszer vagy kétszer."