Tájértékelés, földértékelés

Alkalmazott tájökológiai témakörben nem könnyű könyvet írni. A nehézségek sora szinte végtelen hosszú, néhányat mégis ki lehet emelni közülük.
A tájökológia (Landschaftsökologie) kifejezést C. Troli ugyan már 1939-ben megalkotta, sok évtizedes története ellenére azonban mindmáig nem tekinthető teljesen kialakult tudományterületnek, hiszen számos alapfogalmának még nincsen általánosan elfogadott meghatározása, viszonya a rokontudományokhoz pedig nagyrészt tisztázatlan. Ez természetesen önmagában még nem lenne akadálya egy szakmunka megszületésének - mint ahogyan világszerte egyáltalán nincs hiány tájökológiai tárgyú kiadványokban. Nehéz azonban összeegyeztetni, egységes keretben tárgyalni a világ különböző részein kifejlődött, egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő szemléletű tudományos műhelyek eredményeit. Legyen itt elég csupán (a korábban megosztott) Németországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, a volt Szovjetuniót és Csehszlovákiát, Izraelt, Hollandiát, az Amerikai Egyesült Államokat vagy Ausztráliát említeni! A felsorolt országok mindegyik iskolája részletes bemutatást érdemelne, még sincsen a világon olyan közismert kézikönyv, amely a különböző irányzatok lényegét feltárná vagy akár többségükkel érdemben foglalkozna.
Magyar nyelven egyetlen átfogó, alkalmazott tájökológiai szakkönyv sem jelent még meg. Sajnos, a legtekintélyesebb külföldi szerzők alkotásai között is ritkaságszámba megy az olyan tájökológiai mű, amely a száraz elméleti fejtegetéseket, fogalommagyarázatokat konkrét példákkal tenné érthetőbbé a szűk szakmai körökön túl a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozók szélesebb rétegei számára. Pedig ez lenne az első lépés az elméletek gyakorlati alkalmazása felé is. (Ebben a tekintetben R.T.T. Formán művei tűnnek követendő példának.)
A fentiekből nem szabad elhamarkodottan azt a következtetést leszűrni, hogy a tájökológia eredményeire nem tartana igényt a gyakorlat. Ennek éppen az ellenkezője igaz: Számtalan alkalmazott tudomány (tájtervezés, területfejlesztés, természet- és környezetvédelem) és a nemzetgazdaság nem egy ágazata (mező- és erdőgazdaság, kitermelő ipar, közlekedés, idegenforgalom) tudná - a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben - hasznosítani a feltárt és a jövőben feltárandó összefüggéseket. Nagy várakozás kíséri a szakterület - filozófiai értelemben - „szigorú tudománnyá" válásának folyamatát