Szafari a pále, pále

Gróf széki Teleki Samu (1845-1916) erdélyi főúr, nyugalmazott katonatiszt és híres vadász 1887-1888-ban sikeres felfedező expedíciót vezetett Kelet-Afrika egyenlítői vidékeire s ezáltal beírta nevét az Afrika-kutatás halhatatlanjai közé. A tudományos közvélemény mindmáig őt jegyzi a legeredményesebb magyar utazóként. Útjának eredményeit több tudományág is számba veheti. Kitűzött célját - a két, az európaiak által akkor még csak hallomásból ismert nagy tó felfedezését - elérte, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökös házaspárjáról elnevezett Rudolf- és a Stefánia-tó azóta szerepel Kelet-Afrika térképein (újabban Turkana-tó és Chew Bahir néven). Az expedíció - főként az út tudományos feldolgozója, a pozsonyi születésű német Ludwig Ritter von Höhnel (1857-1942) jóvoltából - a bejárt vidék alapos feltérképezése, hidrológiai és meteorológiai megfigyelések, zoológiai és botanikai gyűjtések mellett nem utolsó sorban az újonnan feltárt vidékek néprajzi megismerését is nagyban elősegítette. A számos, akkor még nem, vagy csak névről ismert népcsoport leírását, illetve a több száz tárgyból álló néprajzi gyűjteményt páratlan értékű fotódokumentumok is kiegészítik.