Szabadság és halál 1848-49

A szerkesztő, Varga Domokos által Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Ezt könyvet nem történészek írták, nem a múlt időket hűvös ésszel mérlegelők, kutatók. Hanem azok, akik ott voltok, mikor az ég zengett: kétséggel és reménységgel, erővel és gyöngeséggel, hiúsággal és büszkeséggel, szeretettel és gyűlölettel, bátorsággal és félelemmel megvert-megáldott, eleven emberek. E gyűjteményben ők vallanak híven a látottakról-hallottakról, bár egymás iránt olykor elfogultan, sőt igaztalanul. Többnyire mégis hihetünk nekik. Enyhe túlzásaik, tanúságtélelüket átszínező érzelmeik nemhogy meghamisítanák hitelesítik inkább a naplóikból, leveleikből, visszaemlékezéseikből kirajzolódó képet. Hiszen a kor volt ilyen, az hatott rájuk is. S mi csak örülhetünk, hogy akiket személy szerint elénk idéznek, azok nem köztéri szobrokká merevedve jelennek meg, s a névtelenebbje sem puszta levéltári adalékká fakulva. Így történhet meg a csoda: viszontagságaikban már mintha mi is osztoznánk, és sorsuk részeseként szívnánk velük egy levegőt. Könyvünk a meglepetések márciusától a bukásig és megtorlásig követi nyomon a történteket. Nem minden fontos eseményről adhat számot, de a döbbenetes dráma egészéről igen: ennek a világra szóló élethalálharcnak a kibontakozásáról és lefolyásáról, győzelmekből gyötrelmekbe fordulásáról. A kötet címe is erre utal. Szabadság és halál - ez a kettő akkor kézenfogva járt. A felhasznált szövegeken egyetlen szót sem változtattunk. Nem tartózkodtunk viszont a rövidítéstől, tömörítéstől. Színesebb és pergőbb lett így ez a "helyszíni beszámoló": olyan izgalmas-mozgalmas tablója a kornak. 1848-49 szereplőinek és eseményeinek, amely úgyszólván regénynek is elmenne. De ez a regény nem egy szerző műve: a másfél éves makacs küzdelem résztvevőinek közös üzenetét kapjuk vele.