Spanyolország története

1992-ben Spanyolországon a világ szeme. Sevilla ad otthont a világkiállításnak, Barcelona pedig az olimpiai játékokat rendezi. És éppen félezer éve, 1492-ben kelt útra a Spanyol zsoldban álló genovai tengerész, Kolumbusz Kristóf, hogy az ismert világ mellé egy másikat, egy újat fedezzen föl.
Az Ibériai-félsziget az európai történelemnek egyik legmozgalmasabb színtere napjainkig. A messzi keltibér múltra gazdag római civilizáció és kultúra települt, amely a népvándorlás viharai között a vizigót államoknak adta át a helyét. Ezek fejlődését hétszáz évre megakasztotta a mór hódítás, az ország viszont az iszlám kultúra örökségével gazdagodott. Amerika felfedezése és a tengeri hódítások egy évszázadra nagyhatalommá tették a büszke grandok országát; s e csillogó kor író- és festőóriások egész sorát adta az európai kultúrának. Azután Hispánia nagy gyarmatbirodalma lassan szétmállott, az ország az európai fejlődés peremvidékén rekedt és csak a közelmúltban, a véres polgárháborút követő diktatúrától megszabadulva zárkózott fel újra a legsikeresebb európai államok mögé.