Scientia Sacra

"Hamvas Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény „jó hír”, az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti… Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy „mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok.”

Hamvas Bélának, a rendkívüli jelentőségű, kiemelkedő felkészültségű és tudású kultúrfilozófusnak, regény- és esszéírónak, fordítónak, a magyar irodalom és bölcselet nagyszabálsú egyéniségének eszmei alapműve - az immár ötödfél évtizede keletkezett s most a széles nyilvánosság elé kerülő Scientia Sacra.
A "Szent Tudás" voltaképpen az őskori emberiség szellemi hagyományát jelenti, az "aranykor" egységes és egyetemes tradícióját, mely a történeti formák mögött rejtőzködve, népek és vallások szent könyveiben mégiscsak univerzálisnak tűnik. hamvas Béla ennek az őskori metafizikának a rekonstruálására törekszik - az archaikus források nyomán: a Tao, a Veda, a buddhizmus hagyománya, a héber Ótestamentum, a Korán, az iráni Zarathustra és az egyiptomi Hemes Trismegistos tradíciója, az azték, maya, inka, görög, alexandriai hagyomány jelenti többek között ennek a nagy ívű és ihletett kísérletnek az alapját, mellyel az "apokalyptikus", vagyis az ítélet alatt álló, történeti emberiség nézőpontjáról tekint vissza arra az eredendő érvényességűnek tűnő tudásra, mely az éberségre és a lényegi kérdések megválaszolására koncentrál. hamvas szintézisében a források sokfélesége szemléleti egységgé áll össze, mivel kiindulásában is egyesíteni képes a többi között a történetbölcseletet és metafizikát, antropológiát és művelődéstörténetet, poétikát és pszichológiát, asztrológiát és teológiát - klasszikus szépségű esszéjében, mely egyben imperatív erejű is: felszólítás a káprázatoktól, a "varázslattól" való megszabadulásra, az új aranykoralkotásra, az élet elkallódott értelménel keresésére.