Régi hárfa

Bortnyik Sándor borítójával.

Részlet a kötetből:

"Negyven éve, hogy az első könyvem megjelent.
Óh, nem ünnep, jubileumos dátum, de bizalmas találkozás önmagammal, hogy írói módra megkémleljem az új témát, ki voltam én akkor, amikor a zsengét napvilágra emeltem.
A témarengeteg kellős közepén sürgetne az új írnivaló. A hajdan megszerzett toll tovább nyugtalankodik és tovább rovogatná a fölfedezést, elregélést. Vinne a vágy a szándékok felé, mintha most kezdődnék, ami már annyiszor elmúlt. Szinte másítom, csitítom, felejteni akarom a zsúfoltságot, amivel a megjárt út felém fordul.
Hova tünt el az első könyvem? Alig emlékszem reá. Sárgás volt a papirosa, de melegen lehelt reám, mint a leányka szőke haja, akit itt Pesten éhes szívemmel megláttam és odahaza, a vidéki városban, az induló fák között, orgonáló bokrok illatában tovább álmodtam. Róla már írtam a hevületességet, ha akadozott is a tüdőm a fanfáros igyekezettől.
Olvasnám kívánkozva, maturánsabb komolykodással az öcskösi könyvet, ha valamiképpen elém bukkanna az évek süllyesztőjéből."