Pajzán históriák

Ez a könyv a 872. számú példány.

Egybegyűjtötte Touraine apátságaiban és napvilágra hozta nemes Balzac úr.
Senki egyébnek hanem az élet bátor szerelmeseinek ő mulattatásukra.
A' francia betűről tiszta magyar nyelvre fordította Adorján Mihály nem igét igére magyarázván, de azért az értelmet igaz értelemre hozván tellyes kiadás eggy kötetben.
Nyomattatott a' Magyar Helikon költségin az MCMLXXII-ik évben.

Balzac úr, aki ezen jeles munkátskát szerzette, tűnődő és tündöklő elméjű férjfiú vala. Életét jobbára alant töltötte mint valami búvár, ama rettenetes mélységű tengernek fenekén, amelyet minden halandó kebelében hordoz. Az léleknek vala ő búvára, meg ama másik tsillagos égboltozatnak, amely az lélek tengerének tükörén visszaverődik és amely az maga szédítő mélységeivel tsak úgy kifürkészhetetlen marad előttünk, mint az a magasságos égboltozat, melyet hulló tsillagaival (vesztett reménységeink ikertestvéreivel) hiába kutat millió meg millió esztendők óta az véges elméjű földi halandó…
Balzac úr szomorú ember vala. Sokáig kereste titkát annak a haszontalan és örök időktől imádott lénynek, amelyre az férjfiú minden idealizmusát rápazarolja, ama fölötte tsintalan és pajzán lénynek, amely tsak egyetlen állapotában tud szent lenni és maradni: az anya állapotában. És ha megvilágosíta is sok bonyodalmakat és bele láta sok leányzónak és asszonyi állatnak az lelkébe, megboldogult a szegény Balzac úr a nélkül, hogy egészen megismerhette volna azt a világot, a honnét hol mennyország, hol pokol borul az teremtés koronájára…