Optimisták II.

A dolgok cselekvő részese beszél itt 1918-1919-ről. Könyve olvasható kordokumentumként is, hisz hiteles képet ad a történetekről. Sinkó majdnem mindig igaz történeteket sző a regénybe, de a művész teremtő erejével gyúrja azokat egyetlen nagy eseménysorrá. Megjeleníti a századelő fitatalságának világát, szellemi válaszútjait, majd szinte teljes képet rajzol a háború utáni Budapest társadalmi, politikai és eszmei színeiről. Pincérek, és politikusok, orvosok és házmesterek, munkások és utcalányok élő, forrongó Pestje ez, a háború megviselte nagyváros, ahol minden felbomlóban van, ahol minden lehetségesnek látszik, s ezért a maga módján mindenki a kibontakozás útját keresi. Ezt kutatja az a maroknyi kommunista is, aki tudja: a háborúval egy korszak zárult le, egy egész világ süllyedt el. Optimista ez a kis csoport, bizton hiszi az új korszak eljövetelét, a világforradalom győzelmét. S amikor a kommunisták 1919. márciusában hatalomra kerülnek, az új helyzet kettőzött erővel veti föl számukra a régi kérdéseket: milyen a viszonyok a körülöttük hullámzó emberekhez, meggyőzhetik-e a sokaságot a maguk igazáról?
De az Optimisták nem történelemkönyv. Hősei eleven, a maguk sorsát élő, kapcsolódni vágyó emberek, akik még a történelem legparancsolóbb fordulatai közt sem képesek leplezni személyes vágyaikat szenvedélyeiket.