Nagymamakönyv

ÉN? NAGYMAMA?! - kérdezi magától az újszülött nagymama. Hangjában öröm és csodálkozás, ám egy kis szorongás is felfedezhető. Mert azt tudja, hogy UNOKÁNAK LENNI JÓ, de hogy nagymamának? Mit is jelent ez az új szerep? Vajon, ha már nagymamam az ember lánya, itt az ideje megöregedni? Az örömök mellett milyen gondok, sőt csapdák adódnak? Kit tekintsen példaképnek? Megváltozik-e viszonya a gyerekeivel, mivel ők is szülők lettek? És mit várnak tőle, milyen nagymamát szeretnének faragni belőle a gyerekei? Legyen tapintatos? Szigorú vagy engedékeny? Nevelje, vagy csak szeresse az unokákat? Mit tegyen, ha válnak a szülők? Beleszóljon-e bármibe is? Az ő feladata lesz összetartani a tágabb családot? Hallgason az ösztöneire, vagy törje a fejét, mikor mit tegyen? Hogyan mondjon nemet, ha fáradt? Mire vigyázzon? Mit játsszon az unokákkal? Mit meséljen? Hogy is volt az, amikor ő volt unoka?
A két szerző maga is nagymama, így már sok mindenre tapasztalatból ismerik a választ, de megkérdeztek másokat is: nagymamákat, szülőket és unokákat; pszichológust és gerontológust - ők hogyan látják ezeket a kérdéseket, amelyek a nagyon hasonló, de mégis sok tekintetben különböző helyzetekből adódnak. Így született ez a könyv, és benne a legfontosabb válasz is: NAGYMAMÁNAK LENNI JÓ!