Magyar pohárköszöntő az életben előforduló minden alkalomra

Magyar ember házában hamar kész a hegyen-völgyön lakodalom. Azok a régi jó idők elmultak ugyan már, a mikor a vendég kocsijából kiszedték a kereket s a ki valahová egyszer betért, onnan el nem szabadult három hétnek előtte, hanem azért még most is vendégszerető s örömest vendégeskedő nép vagyunk mi magyarok; és a hol összecseng a pohár, legyen az hivatalos alkalom vagy szűk családi összejövetel, meg nem álljuk, hogy a jó borhoz jó szót is ne adjunk. A magyar ember mindenre áldomást iszik és ez nem jelent csupán annyit, hogy iszik, hanem hogy beszél is. A pohárköszöntések, a dikcziók, az áldomás-ivások e hazájában, az áldott magyar földön, a hol a czigánynak bármiféle lakomán ugyancsak sűrűn akad alkalma tust húzni, mondom, a pohárköszöntések e hazájában csinálták is a tószt-könyveket egyre-másra s a kinek csak ez kell, válogathat a tömérdek tósztos-könyvben. De őszintén szólva, nincs nagy köszönet bennök! Sok czifra szó, rettenetes ízléstelenség, töménytelen nyelvrontás minden írói képesség nélkül.