Magyar nemzeti szakács könyv a' magyar gazda asszonyok' számára

Czifray István szakácsmester „állítólag” József nádor udvari szakácsa volt. Híres, számos kiadást megért munkája az első magyar nyelven nyomtatott szakácskönyv, amiben már őrölt pirospaprikával készült receptek is találhatók. Szerzősége azonban az utóbbi időben erősen megkérdőjeleződött. A magyar gasztronómia híres alapműve, a Legújabb magyar szakács-könyv, a rejtélyes kilétű Czifray István szakácsmester szerkesztésében először 1816-ban jelent meg. A gondos gasztronómiai kutatások (Fehér Béla, MN. 2010.02.08.) kiderítették, hogy valójában nem Czifray, hanem Czövek István (1777-1828) a szerző-fordító, aki Sárospatakon teológiát és jogot tanult, majd Pestre költözött és ügyvédként dolgozott. Közben történelmi elbeszéléseket és színműveket fordít, melyeket, ahogy az a korszakban gyakori, saját alkotásaiként ad ki. Lehetséges, hogy a kiadó (Trattner) megrendelésére készült szakácskönyvet Czövek nem tartotta az említett műfajokkal egyenrangúnak vagy a végzettségéhez és az állásához méltónak, ezért szerepelhetett először a Cz. I. monogram, majd halála után a Czifray álnév az egymást követő kiadásokon. A Tudományos Gyűjtemény ajánlójegyzéke is Czöveket jelöli szerzőként 1818-ban. Az is bizonyos, hogy a receptgyűjtemény francia nagypolgári előzmény, amit német nyelv után fordítottak magyarra.
Ötödik kiadás.