Ma Csung-Jin menekülése

1933 augusztusában elvállaltam a nankingi központi kormány megbízását, hogy a tulajdonképpeni Kína és Szinkiang között megépítendő két autóút kitűzése céljából expedíciót vezessek a távoli tartományba. Azért a bizalomért, amelyben az út előtt, alatt és után egyaránt részem volt, a kínai kormánynak ezúton mondok őszinte és hálás köszönetet.
Amikor Stockholmba való hazaérkezésem után hozzákezdtem expedíciónk sorsának és tapasztalatainak népszerű könyv alakjában való megírásához, úgy találtam, hogy a feldolgozandó anyag túlságosan bő ahhoz, semhogy egyetlen kötetbe lehessen szorítani. Egymástól olyan távoleső fogalomkörökhöz tartozó tárgyakról kell szólnom, mint a hadipolitika, Közép-Ázsia közlekedéstechnikai kérdései és a nagy szárazföld belsejében végbemenő, bizonyos földrajzi és vízrajzi változások. Ezért elhatároztam, hogy e tárgyak mindegyikének külön könyvet szentelek. Kéziratban már teljesen megvolt a Góbi-sivatagon keresztül megtett útunk leírása, amikor eszembe ötlött, milyen gyorsan változnak manapság a politikai konstellációk Ázsiában és hogy fontos volna írásban megrögzíteni az 1934. évi helyzetet, mielőtt újabb fölfordulások és viharok elavulttá tennék azt.
Ilyenmódon önként kínálkozott az útirajz hármas tagozása: A háború, Az út, A tó.
Az első könyvet most adom át a nyilvánosságnak; arról a véres háborúról szólok benne, amely Szinkiangot az 1931-34. évek alatt pusztasággá változtatta.