Lenni mert nem lenni

Alsó-Ausztrtia, Gugging, Pszichiátriai Intézet, 1960. Az intézet fiatal idegorvosa, Leo Navratil - más teremtő alkatú beutaltakkal végeztetett festési és rajzgyakorlatok után - megkéri egyik páciensét, hogy próbálja megfogalmazni írásban a benne lezajló folyamatokat Papírt és tollat tesz elé, megadja a témát. A páciens rövid gondolkodás után megírja azt a néhány sort, élete első versét, melyet orvosa később A reggel címen kötetnyitányként illeszt majd a szerző gyűjteményes köteteibe. A pácienst Ernst Herbecknek hívják. Negyven esztendős, s-mintegy tizenöt éve tartózkodik - a guggingi intézetben; ott is hal meg 1991. szeptember 11-én. Azelőtt aligha olvasott verset, soha nem foglalkozott írással.
Az idegorvos - minthogy meghökkenti az első szöveg költői ereje - az esztendők során számtalanszor megismétli kérését. Újra és|újra írásra ösztönzi Herbecket. Álnevet választat a szerzővel ("Alexander"), s első ízben a hatvanas évek közepén közzé is tesz néhányat e darabokból. Később - többször is - külön kötetben hozza nyilvánosságra „Alexander" költői szövegeit, irodalmi esteken mutatja be a műveket.
Így jön létre - a hivatalos irodalmi hagyománytól fügetlenül, egy orvos-paciens-párbeszéd keretében, mint art a deux, kinek, a szellem senkiföldjén, szervezett írói kanonizálás nélkül, a hétköznapok „egészséges" bizonyossági struktúráin kívül - az egyik legjelentősebb huszadik századi osztrák költői életmű. Navratil közben az irodalmi és művészeti közélet fontos alakjait nyeri meg előbb érdeklődőnek, majd Herbeck barátjának, méltatnának, hivatott művészi felfedezőjének: Ernst Jandlt, Friderike Mayröekert, Ger-hard Roth-ot, Arnulf Rainert. Maga Jandl a bécsi Nationalbibliothekban tartott egyik könyvbemutatón - halála óta itt őrzik a guggingi költő kéziratos hagyatékát - úgy nyilatkozott, hogy Ernst Herbecket „vitathatatlanul előkelő hely illeti meg a huszadik század második felének német nyelvű világköltészetében". Kötetünk - kétnyelvű kiadásban - időrendi tagolásban tartalmazza Ernst Herbeck életművének legjavát, az 1960 késő őszén keletkezett „Der Morgen" ("A reggel")-tői kezdve a halála évében írott „Der Kampf& der Sieg" („A harc & a győzelem")-ig.