Komikozmosz

Italo Calvino novellaciklusa a tudomány és a képzelet határán mozogva meséli el a világegyetem történetét egy sajátos, időtlen elbeszélő, Qfwfq szemszögéből. A szereplő hol egysejtű, hol dinoszaurusz, hol egy galaxis szélén lebegő tudat, aki a kozmosz nagy fordulópontjait – a Hold keletkezését, a színek megjelenését, az élet kialakulását – éli át és meséli el, gyakran groteszk, humoros hangnemben.

A kötet novellái a kortárs fizika és kozmológia elméleteit szabadon, játékos formában dolgozzák fel, miközben alapvetően emberi, sokszor melankolikus történeteket mondanak el a vágyról, a féltékenységről és a veszteségről. Calvino ezzel a művével a hagyományos elbeszélés kereteit feszegeti, a tudományos-fantasztikus és a filozofikus próza határán egyensúlyozva.

A Komikozmosz Calvino életművének egyik legeredetibb, formabontó darabja, amely a szerző jellegzetes, könnyed és intellektuális stílusát ötvözi a kozmikus léptékű képzelettel.