Klinikai hematológia

A vérrel és a vérképző szervek betegségeivel foglalkozó klinikai hematológia a belgyógyászatnak olyan komplex fejezete, melynek elméleti és gyakorlati elsajátítása meglehetősen nehéz feladat elé állítja a hallgatókat. A klasszikus hematológia az utóbbi évtizedekben számos ismerettel bővült, több diszciplína (így az onkológia, a kardiológia, a korábbi transzfuziológia, a genetika, az immunológia) határterületeként anyaga jelentősen gyarapodott és módosult. Anyaga ma négy nagy témakört ölel fel: onkohematológia (leukaemiák, lymphomák), a vaszkuláris hematológia (thrombosis, haemorrhagiák), a klinikai transzfuziológia (a vér sejtes és plazmatikus komponenseinek az átvitele, ideértve ma már a hemopoetikus őssejtkezelést is), s a „maradék", a „tradicionális" hematológia, a hagyományos belgyógyászat hematológiájához tartozó cytopeniák, cytosisok, az előző kategóriák egyikébe sem sorolható állapotok és betegségek. Ez az anyag igen nagy, áttekintésére, összefoglalására csak az olyan monumentális művek vállalkozhatnak, mint a máig Wintrobe nevével fémjelzett „biblia", a sokszerzős és sok száz oldalas „Clinical Hematology". Vannak kitűnő, kisebb igényű és méretű „tankönyvek", mint Hoffbrand és Pettit magyarul is megjelent „Essential Haematology"-ja, melyek a hematológiával ismerkedőknek is melegen ajánlhatók. De említhetünk legalább három olyan forrásmunkát, melyek a diszciplína hazai képviselőinek útmutató vállalkozását dicsérik. Kelemen Endre „A klinikai haematologia alapvonalai" 1961-ből, Pecze-Sas Hematológiája 1996-ból, és a Petrányi Belgyógyászat (tömör összefoglalás) legutóbbi kiadása (2003-ból, Petrányi Jr. szerkesztésében) máig hasznosan forgatható, előremutató (korukat meghaladó szintű) segédeszközei lehetnek a graduális képzésben, de még a hematológiai szakképzésben részt vevő hallgatóknak és fiatal orvosoknak is.