Kiss József ujabb költeményei

Jehova

Világot láttam, nagy földet bejártam,
Délszaki tájon csillagot imádtam.
Virágzó, szőke Tiszának partjától
Bolyongó ösztön messze sodort távol:
Havas aljában, térdig a rózsában -
Jártam hullámos kék Itáliában.
Ó de szin s illat elmosódó semmi,
Futó felhőként látjuk tünni, menni,
Elkapja percz, mint szél a tört harasztot,
Túlszép - azért hiába is marasztod!
És lelkemből is - mint hajnali álom
A délvidék elillant - nem találom.