Kincskereső kis ködmön

Szépen szóló muzsika

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.
Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körte-muzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körte-muzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban.
A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásár-kút vödréből.
nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékos-ponyván:
- No kis fiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Jano bácsinak? No, adok neked egy körte-muzsikát.
Szép volt az a körte-muzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de bíz én azért mégis csak jobban szerettem volna valami fütyülősfarkú lovat. mondtam is a Jano bácsinak, hogy van már nekem körte-muzsikám otthon...