Johann Sebastian Bach kantátái

A magyar hangversenylátogató közönség egésze a közelmúltig néhány Bach kantátát hallhatott csupán. Pedig a zeneszerző életművének csaknem a felét teszik ki ezek a bensőséges, lírai vokális kompozíciók, és bár csak egy részük maradt ránk (az egyházi kantátáknak kb. a 2/5-e, a világiaknak a nagyobbik fele elveszett), még így is lenyűgöző mennyiségben és változatosságban reprezentálják Bach muzsikájának egyik legfontosabb műfaját, melyet életútja egyes állomásain szinte "mindennapi kenyérként" művelt. (A legbőségesebb kantátatermő időszakban, a lipcsei Tamás-templom szolgálatában éveken keresztül minden vasárnapra új kantátát komponált!)
A művekkel való ismerkedést, az egyre szaporodó lemezfelvételek és élő előadások értőbb befogadását segíti Alfred Dürr világhírű Bach-kutató könyve, amely elsőként vállalkozik valamennyi kantáta ismertetésére. Alapja egy kantátalemez-összkiadáshoz készült kísérőszöveg-sorozat - ez alkotja a könyv második, terjedelmesebb részét. Benne az egyházi év ünnepei, illetve a világi alkalmak szerint csoportosítva található az egyes művek elemzése, a darabra vonatkozó legfontosabb információkkal (a tételek kezdősora, hangneme, ütemjelzése, az énekes szólisták hangfaja stb.). A könyv első részében a műfaj Bach előtti történetének, valamint a zeneszerző életművén belüli fejlődésének igen alapos, lényegre törő és közérthető összefoglalását olvashatjuk. Megismerkedhetünk a kantáták legfontosabb formai, kompozíciós technikai jellemzőivel, a megzenésített szövegek típusaival és egy sor olyan zenei alapfogalommal, amely az egyes művek elemzése során újra és újra előfordul, és a kantáták vizsgálatához nélkülözhetetlen.