Idegen emberek I-II.

Két rész egy kötetben.

Részlet:

A fényesség, mely szemébe csapott, mikor a dóm kapuján kilépett, megtántorította, mint egy nyers és váratlan érintés, s két kezét védekezően emelte szeme elé. Sánta rikkancs bicegett le a lépcsőn, aggastyán gyermek, különösen ráncos arccal, s rekedten dobta feléje: "A dollár három millió". Egy padon két angol katona ült, khakiszinü egyenruhában, egyik szeliden átölelte bajtársa vállát, allegoriaszerüen. Támaszt keresve, támolyogva állt meg a nagy világitásban s vaksin hunyorgatott. A dómkapu egyik szögletének dőlt. Szokni kell elébb a világhoz, gondolta, ha onnan bentről jön az ember. Két világ érintkezett itt, a dóm kapujában, a nyers, vakitó, értelmetlen zürzavar, a valóság fogható s tapintható tébolya, s odabenn a másik, a hüvös és merev, melyet a lélek tapintott s igazibbnak és valóságosabbnak érzett. A levegő sulyos és látható, meleg rétegekben remegett a mozgással és hangokkal zsufolt tér fölött, fémszerüen és szürke villanásokkal. A tér jobboldalán, a vonalak és hangok terhes mozgalmából egy reklám ismerős szava kiáltott feléje. Ez az, gondolta s szórakozottan rázta a fejét, mint aki elhesseget valamit, ez a "gegenüber". Pásztoróra után ezzel mosta meg arcát az ember, vagy séta után, s ha a hivatalból jött, ebből csorgatott kezére. Az emberben élnek készen ilyen szavak. Gegenüber és egy szám, s az agy automatikusan kapcsolja a fogalmat: európai darabka ez, mint az óriási templom, melyből kilépett, s katalógusokban, prospektusokban és lexikonokban lehet olvasni róla, az ember tudja is, nem is, s egy napon szemközt áll vele, "gegenüber". Sok minden él igy. Csernovitzban ül egy ember, mondjuk bőrgyógyász, ásitva végigfekszik ebédután az elsötétitett szoba bőrdiványán, keze elejti az ujságot, s ha ki lehetne preparálni agyát, a sebész ilyen foszlányokat találna: gegenüber, kölni dóm, G. B. Shaw, Krupp, Eiffel-torony, népszövetség, Chevalier, Zeppelin, Hunyadi János, wörthi tó, trenskót, Gasparri biboros, Fiat, Goethe, Circus Busch, rádiumtherapia, Lenin. Mindez szintelen és szagtalan, steril szavak, Európa nagy plakátjának elmosódott szövege a lélekben, melynek jelszavait szürkére mosta és cafatra szaggatta az időjárás. A valóság valószinütlensége, gondolta. Lement a lépcsőkön