Homályállapot

Mert Tiye, a Királyné mégis utánam jött, és amit akart, elmondta. Ez egy fehér város, délibáb, mint valami rosszkor jött hőhullám, úgy rezeg a levegőben. Az órán dél vagy éjfél (mennyi?), nem tudom, egyszerűen csak két nap van az égen, és az egyik vonz, a másik taszít éppen, vörös és fehér, a helyzet kétségbeejtő. Hurkot vetettek nekem a magasból, mert a Fehér Városba csak belegubancolódni lehet, belekeveredni, felgyűrődni, értetlenül bámulni, a rácsodálkozások hol felrebbenek, hol belém marnak, szeretnék elrepülni, mint a pelyva.