Hiszek a szabadságban

Részlet a könyvből:

A Cairncrona, mely 1911 elején menetrendszerűen - két hét alatt - átkelt az Óceánon, ütött-kopott tehergőzös volt. Rakománya: öszvérek és hízott sertések, a fedélközön pedig a legjövedelmezőbb szállítmány: néhányszáz orosz, lengyel, olasz és magyar kivándorló. Velük utazott egy kis angol színészcsoport is, melyet a híres Karno-ügynökség küldött amerikai turnéra, s olcsóbb járművet nem találván, erre a gőzösre váltotta meg jegyüket. Amikor a messzi távolban felbukkantak az első felhőkarcolók, mindenki a fedélzetre sietett.
Egy húszévesforma, alacsony termetű, fekete hajú és szemű, jelentéktelen benyomást keltő fiatal színész elragadtatottan nézte ezt a képet, a ködben lebegő óriásházakat s a vízben úszni látszó szobrát a Szabadságnak, melyet Franciaország - az ő nagyszüleinek hazája - ajándékozott az Egyesült Államoknak, a Függetlenségi Háború századik évfordulóján. Nézte a közeledő várost, a világ egyik legszebb kikötőjét, s tréfaképpen - melyben azonban benne tükröződött ifjú szívének és színészi lelkesedésének hevülete - fennhangon így fenyegette meg a közeledő partot:
- Vigyázz magadra, Amerika, mert én meghódítlak téged...