Hét tenger éneke

Mátrai Betegh Bélának (1914-1981) dedikált példány.

Első fordításom huszonhét évvel ezelőtt, tizennyolc éves koromban jelent meg: Dietzgen, a munkásfilozófus levele volt Marxhoz, A tőke megjelenése alkalmából. Nincs okom büszkélkedni vele: tűrhetetlenül, olvashatatlanul suta és magyartalan; ha egy fiatalember ma ilyen próbafordítást mutatna, alighanem igyekeznék neki kíméletesen megmagyarázni, hogy hagyjon fel minden reménnyel. Pedig emlékszem még a büszkeségre, mellyel a megbízást fogadtam, az áhítatra, mellyel hozzáfogtam. Talán annál is izgalmasabb élményem volt, mint amikor ugyanannak a folyóiratnak következő számában az első versem jelent meg. Elvégre a munkásmozgalom legendás korszakáról volt benne szó s Marxról és a Kapital-ról. Nyilván ennek az áhítatos elfogódottságnak is része volt a kudarcomban: úgy éreztem, itt a legapróbb elemnek is fontos és megmásíthatatlan szerepe és helye van, s a szórend felcserélésével, a mondatszerkezet átalakításával, egy-egy nagyon is elvont s a magyarban idegen szó helyettesítésével magát a gondolatot változtatnám meg. Szóval, olyasfajta képzeteim voltak a fordításról, amilyenek még ma is élnek a közvélemény egy részében.