Havasok könyve

Ez a könyv a 46. számú példány.

A TAVASZ.
Sót viszek nyalatni az üszőknek a havasba. A tél óta nem jártam az erdőn és azóta minden megváltozott idefenn... A hegyek a fényben megnőttek és virágba borultak a fák. Fehér virágba, piros virágba, kék virágba, mintha menyasszony volna mindenik. Érintetlenek, hamvasok és leírhatatlanul szépek. A friss levelekből szinte kicsordul az élet, s alattuk kerek, meleg, kicsiny fészkeken behúzott nyakkal, szendergő szemekkel kotlanak az anyamadarak. Fények űzik egymást a gyepen és a földi virágok is olyan nagyra nyíltak, mintha tátott szájjal kiáltanának. A vércse nem győzi leszitálni szárnyairól, olyan dús a napfény, s a földből feltörő titkos erők megemelik még a nehéz sziklákat is.