Hasonmás hátonmás

A fordító, Farkas Jenő által dedikált példány.
A Gray nevű francia kisvárosban, Gobette, a könnyűvérű színésznő, egy pikáns bohózatban tündököl. A párizsi színtársulat vendégelőadásának azonban nincsen vége, mert – színház a színházban – három szinten is folytatódik. A helyi Kerületi Bíróság elnökének házában, a párizsi Igazságügyi Minisztériumban, a közeli Béke Szállóban. Az elsőben a bírósági elnök beosztottjai ráveszik Gobette-et, hogy huszonöt Lajos-aranyért “életet leheljen“ az idősödő erkölcsprédikátor főbíróba. Őt nemrég egy botrányos éjszakai tivornya miatt kitiltották a helyi szállóból. A rontás kishíján célba ér, amikor az elnök lakásán csengetnek. Betoppan a „még nagyobb hal”, Gaudet, az igazságügyminiszter. Gobette rögvest kiveti hálóját, rászáll, mint az elnök feleségének hasonmása. Szokás szerint a „miniszter félrelép”. Annak rendje-módja szerint, beleszeret a színésznőbe. Az elnök házában felejthetetlen éjszakát töltenek együtt. A második szín a minisztérium. Itt meglódul a világhírű szerzőpáros, Maurice Hennequin és Pierre Veber fantáziája. A zenés bohózatokra jellemzően, a véletlenek és szerepcserék eszeveszett játékában három nő: Gobette, a hasonmás, Aglaé, a valódi elnökné és a miniszter bosszúra éhes, régi szeretője egyszerre vannak jelen a színen, hol ruhában, hol anélkül. A hasonmás háton is más. Azok, akik kíváncsiak, hogy ebből a már-már abszurd történetből végül is mi kerekedik ki, azoknak bátran ajánlható: olvassák el ezt a nagyszerű, fordulatos cselekményben gazdag darabot.