Harc a madárral

Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Rákos Sándor világát nem kell az olvasóknak bemutatnunk. Alapképlete: etikai-filozófiai létproblémák. Legmélyebb, mindig eleven élményrétege: a háború és mindaz, ami az emberrel a XX. században történt. Apokaliptikus tapasztalás ez annak, aki az apokalipszis átélésére egyáltalában képes. Mert persze nem mindenki képes rá. Van, aki a jelenések lovasainak láttán behunyja a szemét; van, akinek házát égetik, s azt mondja: nem az én házam. Ilyenek vagyunk, vagy ilyenek is vagyunk. Szvidrigaljovok, akik így szólnak: „sokkal drágább egyetlen bőröm, semhogy bármiért kockára tenném – nem mondom: csöppet sem tetszik ez az ügy, bánom is én – kínozza meg az erősebb a gyöngét, csak engem békén hagyjanak”. De Rákos Sándort kilendíti egyensúlyából minden embertelenség (és minden, ami az emberi sorsban embertelen). Már fiatalon, az oly szenvedélyes és tehetséges Az eb válaszol című kötetben az Istennel perelt, a „betömött fülűvel”. Később, ahogy mélyült költőileg, úgy tisztult filozófiailag pere az emberért…
     Rákosnak meg kellett szerkesztenie költészete mindenre képes hangszerét. Ez sikerült neki Az emlék jelené-ben. Visszatért a szabadvershez. Egy-egy verse soktételű zenei műnek felel meg. Tételekkel és ellentételekkel, jelennel és haláltudattal a létezés, a mai ember létezésének felmérése. A mi rettenetes és keserves, de mégis felemelő létünk mérlege. Rákos művészete olyan csúcsára ért el itt, mely mai költészetünkből tisztán, éles rajzolattal kiemelkedik.