Goriot apó

Balzac maga nevezte regénye hősét „az apaság krisztusának”: Goriot apó története egy lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember drámája. A regény egyúttal az Emberi színjáték egyik legfontosabb darabja, amelyben megismerjük a párizsi panzió lakóit és a nagyvilági társadalom működését.

A fiatal Rastignac, a későbbi Balzac-regények karrieristája itt még csak figyeli, miért nem viszonozhatják a lányok apjuk szeretetét, és milyen társadalmi erők alakítják a család belső világát is. A mű zárójelenete – „Most mirajtunk a sor!” – a világirodalom egyik leghíresebb regénybefejezése.