Fülöp szigeteki történet

Választ kerestem arra, miért vagyunk mindég a vesztes oldalon.
A választ a Fülöp szigeteken véltem megtalálni. Útleírásként kezdtem, a szándékkal, hogy a megismerés, elfogadás nehéz útját írjam meg. Az írás talán sikerült, az elfogadás nem.
Ma úgy gondolom, a sokszínűség a lényeg. Ha elüldözzük a sorból kilógó, deviánsnak minősített magatartású embereket, azokat üldözzük el, akik tudnak mást gondolni, talán másként cselekedni. De ott a cáfolat. Egy sokszínű, elfogadó társadalom vergődése, elszalasztott lehetőségei.
Az Európába közvetített Filipin lányok két utat követnek. Szülnek gyereket és a gyerekkel visszamennek hazájukba. A gyerektartásból él a család. Elmennek prostituáltnak, mert ezzel több pénzt lehet keresni, sokkal gyorsabban. Önmaguk feladása nem akkor kezdődik, amikor ezeket meglépik, hanem akkor, amikor a család tekintélyes valakije dönt sorsukról. Nem ők indulnak a világot megismerni, új dolgokat tanulni. A család eladja, és ekkor már mindegy, hogy egy férfi, vagy több férfi a pénzkereset forrása. Nem maga választotta életet él.