Férficél

Részlet a könyvből:
Az autó suhanva futott le a völgybe. Őszi reggel volt. A kék égbe belenyuló fák aranyruhát viseltek. Klári érezte, hogy minden kanyarodóval, minden újabb utcakeresztezéssel melegebbé és melegebbé válik a levegő. Az autó rohant le a hegyről, menekült a hűvös magasból és harsány tülköléssel köszöntötte a nyüzsgő várost. Klári arcát megcsapta a város lehellete. Meleg volt, élettől lihegő, bűnöktől szivárványos. A lány mellkasa gyorsabban emelkedett. A szíve verése szaporább lett.
...Ó... hogyan vágyott onnan, a magasból, ide le, a rohanó életbe. Ott fenn, a hegyen, a lányintézet rózsás rácsa mögül hányszor nézett vágyakozva a robogó autók után, melyek felhozták a város dámáit és gavallérjait néhány órára a szűz hegyekbe bólét inni, berúgni és csókolózni. Klári nem tudta, hogy az autókat gyakran hitelbe vették, olykor a nőket is: s a könnyű francia selymek s a délcegre vattázott férfivállak fölött láthatatlanul ott ül a piszkos gond...
Ő a mozgás szépségét látta, a rohanás szabadságos ritmusát és fájdalmasan vágyott a szelíd, virágos galambdúcból alászállni a nyüzsgésbe, zajba, melegbe: az Életbe.