Félelem és reszketés

Egy elmélet értelmezheti vagy elháríthatja a szükségképpen elmaradhatatlan döntést: ekképpen kötelezi el magát megalkotója a cselekvésre vagy ekként vetheti alá magát egy külső szempont kényszerének.
Könyvtárnyi filozófia igyekszik Kierkegaardra ezt is, azt is rábizonyítani - sikerrel és hiábavalóan. Az elméletre" nem adnak választ Kierkegaard életének tényei, mint ahogy elmélete sem kecsegtet azzal, hogy az élettények értelmei fogyatékosságát valaha is átélhető egésszé kerekítheti.
Mert Kierkegaard elmélete az életnek egy olyan kész szegmentuma, amellyel nem gondolatok, csak az indulat metaforái tarthatnak fönn bensőséges viszonyt. Az emberi egymásrautaltság, a szeretet, az áldozat és a függőség valósága; vagyis azok a valódiságok, amelyek "elméletekben" csak közhelyekként mérhetők szét. Kierkegaard viszont - s e félelmetes és beleremegtető filozófia révén mindenképpen - mégiscsak rálelt valami érzelmi magyarázatra, mellyel egy pillanatra biztonnal kijelölhető közös helyünk a világban.
S nemcsak az. Hanem, az indulatok léptéke szerint, végletei egy életnek és az élet végessége is. Egy állapoté, mely az én és a te között átlényegíti a teret, a felelősségtől az áldozatvállalásig megtett bibliai időben pedig jelentős módosulásokat okoz.